Twilight Extra 30. rész
2009.07.09. 23:29
Illúzió
Bella
Csak percek… Ennyi választott el attól, hogy megérkezzünk a vámpírok otthonához. Persze nem lehettem benne biztos, hogy megtaláljuk őket. Végül is Port Angelesben találkoztunk velük, és ki tudja, azóta visszajöttek-e már. És az sem biztos, hogy van egyáltalán információjuk Edward hollétével kapcsolatban. Talán igen… Legalábbis ebben reménykedtem. Azt hajtogattam magamnak, hogy majd ők elvezetnek a vőlegényemhez… Persze tény, hogy Edward már nem tekint a szerelmének. Otthagyott. Megharapott, megölte Jacobot és otthagyott… De mindez nem számít…
Azóta sem tudom, hogy mi történt aznap valójában. Csókolóztunk. Nem először… Igaz, nagy hiba volt részemről belevinni őt egy ilyen kalandba. Mindig is tudta, hogy veszélyt jelent rám. Tudta, érezte és én ennek ellenére rávettem, hogy átlépje a határt, amit ő maga húzott meg kettőnk között. Miattam aggódott, és én nem vettem tudomást a sötét énjéről. Bátran toltam félre a figyelmeztetéseit, és valósággal kihívtam magam ellen a sorsot.
Carlisle szerint Edward azért rohant el, mert úgy gondolta megölt. Ahogy Jacobbal meg is tette. De én szerencsésebb voltam nála. Jacob megzavarta, ezért nem ivott eleget a véremből. Megölt ugyan, ez igaz, de újra tudtak éleszteni. Jacobnak azonban szinte minden vérét kiszívta. Rajta nem lehetett segíteni.
Sosem hevertem ki a halálát. Szerettem őt, mégha nem
is úgy, mint Edwardot. De az életem része volt és a legjobb barátomként tekintettem rá. Mégis megbocsátottam az évek során. Nem tehettem mást. Edward bármit is tett, akkor is az életem értelme marad. Neki adtam a szívemet, és nem csak kölcsönbe. Nem csak arra az időre, amíg nem követ el egyetlen hibát sem. A szerelem nem a racionalitáson alapul és nem is a logikán. Ölt. A legjobb barátomat ölte meg. De ez mit sem változtat azon, hogy magamban már ezerszer is örök hűséget fogadtam neki.
Másrészt, ha úgy nézzük, minden, ami történt azóta, csakis az én felelőtlenségem következménye volt. Én voltam az, aki kibillentette az egyensúlyából. Én korbácsoltam fel a vágyait, én értem el, hogy kizökkenjen abból a nyugalomból, ami máskor jellemezte, ha velem volt. Kizárólag az én felelősségem, hogy elveszítette a kontrollt önmaga felett. Jacobot én öltem meg, nem Edward! Ez az igazság, bárhogy is nézem.
Ezt a hibámat már sosem tehetem jóvá. És nem csak Jake halála szárad a lelkemen. Edward valószínűleg sok embert megölt azóta, köztük Jessicát is.
Jess… Ha rá gondolok, még mindig elfog a remegés. Bármi is történt, én mégis úgy tekintettem Edward Cullenre, mint a jövőmre. Mert csak vele lehet jövőm… Csak ő lehet a jövőm!
Miközben magamban utat engedtem az önutálatnak, Jasper befordult a hatalmas épület elé. A raktár, ahol Carlisle szerint a vámpírok élnek egy viszonylag nagy, régi, kopott épület volt. Alig éreztem a szagukat, és a furgont sem láttam sehol, ami előtt Port Angelesben álltak. Nincsenek itt…
Csalódottan sóhajtottam fel. Kikászálódtam a kocsiból. Már szinte mindenki mellettem állt.
- Edward – sziszegte Emmett, miközben mellém lépett.
- Hogy? – kérdeztem. Amint a levegőbe szagoltam egy idegen, mégis ismerős illat csapta meg az orromat. Hát persze… Eddig is éreztem, csak nem tudtam hová tenni. Hiszen vámpírként még sosem volt lehetőségem belélegezni szerelmem illatát.
A gondolattól megszédültem. Itt van! Az nem lehet… Ennyi év után, végre itt van!
Az öröm úgy járta át a lelkemet, hogy egy percig sem maradhatott kétség előttem, hogy igenis van lelkem. Ennél jobban még emberként sem lehettem bizonyos ebben.
Jasper, Emmett és Carlisle elindultak a bejárat felé, de mikor mi – lányok – követni akartuk őket, Carlisle intett felénk, hogy maradjunk ott, ahol vagyunk. Bár csak Edward „szagát” éreztem – mert most már nem volt kérdés, hogy ez az édes, borzongató illat hozzá tartozik -, nem tudhattuk, hogy valóban egyedül van.
Izgatottan indultam utánuk, nem törődve Carlisle figyelmeztetésével. Senki sem várhatja el tőlem, hogy kint várakozzak, amikor életem értelme odabent van… Látnom kellett őt!
Dante
Megtaláltuk a szállodát, ahol korábban megszállt, de már nem volt ott. Dühített, hogy semmi nyomot nem hagyott maga után. A recepciós emlékezett még rá. Említette, hogy egy „kutyával” érkezett, és csak néhány órát maradt. Türelmetlennek és izgatottnak tűnt, amikor kifizette a szobát. Edward Wilson. Ezt a nevet használta. Az első álnevét.
Tovább kellett mennünk, hiszen minden perc, amit feleslegesen vesztegettünk el, luxusnak számított. Részben alig vártam, hogy alaposan megtépázzam, hogy egy oltári nagy frászt keverjek le neki azért, mert ilyen helyzetbe hozott, de egy másik érzés felülkerekedett haragomon. Aggódtam! Folyamatosan arra vágytam, hogy a karjaimba zárjam és érezzem, hogy végre biztonságban van.
Azzal, hogy szabadjára engedtük őt, egyben veszélybe is sodortuk, bár tudtunkon kívül. Ha továbbra is olyan óvatlan lesz, amilyen Port Angelesben volt, akkor előbb-utóbb szemet szúr a Volturinak, és meginvitálják majd egy esti tábortűzre, ahol ő szolgál majd tűzifaként. Ezt semmiképpen sem kockáztathattuk.
Satine képtelen volt túllépni azon, hogy ő tehet a történtekről. Ő beszélt rá arra, hogy engedjük el a taknyost egyedül, ő volt az, aki türelemre intett, amikor a megérzéseim rosszat súgtak. Miatta alakultak így a dolgok. Éreztem, hogy mennyire fél. Tisztában volt azzal, hogy végzetes lehet a dolgok kimenetele.
Egy ideig ránézni sem tudtam, annyira mérges voltam. De enyhült az iránta érzett haragom, hiszen tudtam, hogy már régen megbánta, hogy nem hallgatott rám. Bárhogy is nézzük, a taknyos már hozzánk tartozott, megszoktuk a jelenlétét és megszerettük őt. Satine-on kívül senki iránt nem éreztem életem során szeretetet. De Edward Cullen más volt. Anélkül bérelt helyet a szívemben, hogy észrevettem volna. Mindvégig azt hittem, hogy épp olyan pótolható, mint a többiek. De tévedtem! Edwardot nem lehet pótolni. Már fiamként tekintettem rá, mégha nem is voltam ennek tudatában. Vissza akartam kapni. Annyira, hogy azt fontolgattam, hogy még a csontjait sem töröm ripityára azért, hogy így ránk ijesztett. Most csak az érdekelt, hogy újra mellettem legyen. Aztán majd meglátjuk, hogy az ölelésemmel zúzom porrá, vagy a képességem által…
Carlisle
Nem akartam, hogy a lányok velünk legyenek, amikor belépünk. Nem tudhattuk, hogy mire számíthatunk. Edward él, ez már nem volt kérdés előttem, de az sem, hogy ő már nem az a fiú, akit felneveltem. Megváltozott. Gyilkos lett. Emberek vérét issza, és képtelen megállni. Talán Bella és a Black fiú vére indította el nála ezt a folyamatot. Talán az, hogy majd száz év után újra emberi vért ivott, túl sok volt neki ahhoz, hogy ismét leálljon.
Mindezek ellenére ugyanazt a szeretet éreztem iránta, mint előtte. Meg kellene ölnöm, tudtam jól, de egy apa nem végezhet a saját fiával. Nem számít, hogy hány életet oltott ki, ő akkor is a fiam. Elhatároztam, hogy ha visszakapom, akkor újra kezdem vele a dolgokat, ahogy az elején. Ha kell, akkor bezárom és fogolyként őrzöm, amíg muszáj. De mindenképpen újra olyanná fogom tenni, mint mi. Vezekel majd a bűneiért. Idővel... nem miattam, hanem önmaga miatt. Ismét kinyílik majd a szeme, és látni fogja, hogy mennyi rosszat tett. Önmaga fogja követelni a büntetést. Tudom, hogy így lesz! Nálam jobban senki sem ismeri őt. És abban is biztos voltam, hogy még Bella sem szereti annyira, amennyire én. Apaként csak egy dolgot tehetek. Megbocsátok, és új esélyt adok. Mert ez egy apa kötelezettsége.
Jasper és Emmett úgy álltak mellettem, mintha a testőreim volnának, és tudtam, hogy meg is akarnának védeni, ha váratlan fejleményekkel találnánk szembe magunkat. Én is meghalnék értük, bármikor. Értük, a lányokért és Edwardért is! Mégis azt reméltem, erre nem kerül majd sor. Nem szívesen harcoltam volna vele.
Abban biztos voltam, hogy sem Emmett, sem Jasper nem lett volna képes az életére törni, és a gondolat, hogy nekem kell bántanom, ha történik valami, a legkevésbé sem nyugtatott meg. De egyetlen egymás közt váltott pillantás elég volt ahhoz, hogy tudjam, ugyanarra gondolnak, amire én. Élve kell nekünk!
Még az ajtót sem nyitottam ki, amikor megéreztem, hogy Bella mögöttem áll. Haragosan pillantottam felé. Talán először azóta, hogy egy lett közülünk. Abszurd gondolat ugyan, de Bella végül is az unokám, hiszen a fiam teremtette. Edward már nem csak a vőlegénye, de ő teremtette, így az apja is, mégha furán is hangzik. Úgy éreztem, hogy Bellával szemben nincsenek olyan jogaim, mint a többiekkel szemben. Ő nem hozzám tartozott. Igaz, Alice és Jasper sem volt a gyermekem. De Bella esete mégis más… Mert Bella minden értelemben Edwardhoz tartozik. Ő teremtette, és ő szerette, ő akarta leélni az életét Bella közelében. És most, hogy Edward nem volt velünk és először kellett a tekintélyemet használnom Bellával szemben, elbizonytalanodtam.
- Be kell mennem! – közölte elszántan. Megértettem őt. Én is éreztem Edward illatát. Mindenhol. De nem tudhatjuk, hogy barátként üdvözöl e minket. Igaz, a mi életünkben négy év nem olyan hosszú idő, de az biztos, hogy neki elég volt ahhoz, hogy kiforduljon önmagából. Ha tényként kezelem Alice minden látomását, akkor Edward vörös szeme arról árulkodik, hogy életmódot váltott. És az sem nyugtatott meg, hogy az egyik látomásban megölte Bellát. Mi van, ha ezúttal Alice nem a közeljövőt látta, hanem a távolit? Mi van, ha az akkori látomása megtörténhet még? Mi van, ha Edward nekünk támad, és megszökik? Mi van, ha utólag eljön, hogy bevégezze, amit azelőtt elkezdett? Mi van, ha már nem érez semmit irántunk és legfőképpen Bella iránt? Akármennyire hihetetlennek hangzott mindez, nem hagyhattam figyelmen kívül ezt a lehetőséget sem. Nekem nem csak Edwardot kell megvédenem, hanem a többieket is, ha kell, még tőle is!
Vegyes érzésekkel meredtem Bellára, aki olyan elszántnak tűnt, mint akit egy falka vámpír sem tarthat vissza. Most nem volt időm szigorú apát játszani, főleg, mert Rosalie, Alice és Esme is Bella mögé lépett. Hát jó, ha muszáj együtt mennünk, akkor legyen. Elhatároztam, hogy ezúttal nem vitázok velük.
- A hátunk mögött maradtok, bármi történjen is. Ne feledjétek, ő nem az, aki volt. Talán örül majd nekünk, de… csak maradjatok mögöttünk.
Bólintottak, és Bella megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Úgy rántottam ki az ajtót, mintha az életem múlna rajta. Reméltem, hogy nem így van.
Amint villámgyorsan felsorakoztunk a raktárhelyiségben, Bella fájdalmasan nyögött fel. Edward nem volt sehol, és most már éreztem, hogy nem is olyan rég távozhatott. Még intenzíven ontották az illatát a falak, míg Gavinék a jelek szerint sokkal régebben jártak itt. A remény, hogy újra láthatjuk Edwardot, egy pillanat alatt oszlott semmivé, és ismét a tanácstalanság telepedett ránk.
Az egész helység úgy festett, mintha betörtek volna. Minden felforgatva, összetörve. A bútorok szanaszét, a szekrények felborogatva, mindenhol ruhák hevertek szétszaggatva. De nem ez rázott meg a leginkább. Hanem a képek…
Bármerre néztünk, mindenütt fényképek borították a padlót. Némelyik kettétépve, némelyik cafatokban, de voltak olyanok is, amik csak össze voltak gyűrve. Emmett lehajolt, és felmarkolt belőlük egy kupacnyit. Reszketve meredtem rájuk, akárcsak a többiek.
Bármi is történt Edwarddal, már mind megértettük, hogy mitől változott meg annyira. A ketrec, melyben Edward a fényképeken volt bezárva, most nyitott ajtóval állt. A benne lévő franciaágyon össze volt szaggatva a drága, illatos takaró. Edward művelte ezt… Biztos voltam benne…
A képeket elnézve összezavarodtam. Jasper egy pillanat alatt száguldott végig a szobán, egy tornádó látványát keltve. Mire újra megállapodott mellettem, már vagy ötszáz képet fogott a kezében. Leguggolt, és szétterítette őket a padlón. Térdre rogytam, és dermedten meredtem rájuk. Edward véresen… Edward bezárva… Edward ijedt tekintettel… Edward vörös szemekkel… Edward, amint egy emberrel végez…
- Gavin – szakadt fel a kínzó sóhaj a mellkasomból. Meg akartam ölni… Soha, egyszer sem éreztem életemben ehhez fogható gyűlöletet. De aztán… megláttam azokat a képeket… Edward a lánnyal, akit Gavin oldalán láttunk Port Angelesben. Összeölelkezve álltak...
Edward
Úgy nyomtam a Volvó pedálját, hogy majdnem átszakította a padlót. Nem is láttam az utat, csak az ösztöneim vezéreltek. Igazából semmit sem láttam, leszámítva az emlékképeket. Hol az eddig ködös múlt villogott a szemem előtt, hol Dante és Satine. Fogalmam sem volt, mit kéne éreznem ezek után.
Részben az fájt, hogy eltitkolták előttem azt, hogyan kerültem hozzájuk. Egy ketrecben tartottak, mint egy állatot. Nyilván jó okuk volt rá. Nem tudom felidézni azokat az időket, tehát valószínűleg valami baj volt velem. Nem valószínű, hogy bántottak volna. A képek nem erről tanúskodtak… a sok vér… egyértelműen viadalos sérülések nyoma. Ez nem volt kérdés számomra. De az igen, miért nem beszéltek nekem minderről. Miért nem mondták el, hogy amikor rám találtak, be kellett zárniuk.
Kezdett összeállni a kép. De minden mozaikkocka beillesztése az egészbe, pokoli fájdalom volt. A családomat elárultam, akárcsak a szerelmemet. Már minden világos volt számomra. Carlisle arra tanított, hogy nem ölhetünk embereket. Nincs jogunk kiontani mások vérét. Most már tisztán fel tudtam idézni az intelmeit.
Tudtam, hogy mennyit küzdöttem a démonommal azért, hogy megtartsam Carlisle-nak tett ígéretemet, miszerint nem fogom bántani az embereket, mégha ezzel szembe is fordulok a természetemmel. Évtizedeken át betartottam a szabályokat, aztán szerelmes lettem… bár az emlékeimet visszanyertem –nagyrészt –, de a szerelmet nem éreztem már. Mégis fájt, amit tettem. Megöltem Bellát. Most, hogy képes voltam magam elé képzelni az arcát, a hangját, a nevetését és legfőképpen a csókjának ízét, úgy éreztem, hogy soha, de soha nem nyerhetek bocsánatot a bűnömért. Sok embert megöltem. De az ő halála más… Őt szerettem. Kihunyt a csillag, ami fényt hozott az életembe, és ez az én hibám.
Elszöktem, mint mindig, ha hibáztam. Másról sem szóltak az emlékeim, mint önnön gyávaságomról. Ha valami másképp alakult, mint képzeltem, akkor elfutottam. Sosem néztem szembe a problémákkal. Soha, egészen addig, amíg meg nem ismertem Dantét és Satine-t. Azóta megváltoztam. Bár szembefordítottak azzal, ahogy korábban éltem, ugyanakkor segítettek abban, hogy ne meneküljek el minden akadály elől. Ezek után hogyan utálhatnám őket? Végül is, ha jól látom a múltamat, akkor megmentettek. Még nem mindent tudtam összerakni abból, amit láttam, de annyit igen, hogy egy barlangban éltem. És Satine talált rám. Talán azért tartottak ketrecben, mert tényleg olyan voltam, mint egy állat. Talán a bűntudat és a kétségbeesés hajszolt bele valamiféle elvadult állapotba. Ez esetben csak hálás lehetek nekik. De mégis haragot éreztem. Hazudtak nekem, bár igazából én is nekik. Most azonban már az sem volt előttem egyértelmű, hogy miért is kellett olyan lányokat ölnöm, mint Bella. Többet tudtak, mint amit elárultak nekem. És bár szerettem volna kiszedni belőlük az igazságot, túlságosan zaklatott voltam ahhoz, hogy eléjük álljak. Most nem volna értelme. Túlságosan össze vagyok zavarodva.
Setep aggodalmas pofával méregetett. A raktárban rendezett rombolásom felkavarta. Ha nem is igazán értette, hogy mi ütött belém, a feszültségem egy része átragadt rá is. Türelmetlenül szemlélte az arcomat, olykor a fejével böködte a karomat, jelezve, hogy igényt tart a tekintetemre. Azt remélte, kiolvashat belőle valamit.
Elengedtem felé egy fáradt mosolyt, csak hogy megnyugtassam kissé zaklatott idegeit, aztán a térképre pillantottam, amit a műszerfalra ragasztottam. Nem volt határozott elképzelésem arról, hová is mehetnék. Legszívesebben felkerestem volna a Culleneket, hogy a szemükbe nézzek, és elmondjam, mennyire sajnálom, amit tettem. Elfutni a gondok elől? Nem, ez már a múlté… Bármit megadtam volna azért, hogy lássam őket…
De nem csak Bella iránti bűntudatom volt az, ami miatt vágytam egykori családomra. Látni akartam Rosalie-t. Ami emlékem már felszínre tört, egyértelműen jelezte számomra, hogy sosem vonzódtam hozzá, amit bizonyára zokon is vett tőlem. De bárhogy is próbáltam kiverni a fejemből, mégis csak kivételesen szemrevaló lány volt, és ha Bella emlékét nem is mocskolhattam be azzal, hogy bármit is érezzek Rosalie iránt – főleg így -, azért mégiscsak érdekelt, hogy valóban olyan csodálatos-e, mint ahogy a lelki szemeim előtt látom.
De míg Rosalie-ra a külseje miatt voltam kíváncsi, addig Emmettre, Jasperre, Alice-re, Esme-re és Carlisle-re amiatt, amik eszembe jutottak róluk. Emmett a mindig vidám, Jasper a mindig nyugodt, Alice a mindig lelkes, Esme a mindig odaadó és Carlisle, a mindig segítőkész.
Kezdett sötétedni, és mivel biztosra vettem, hogy álmok már nem fognak gyötörni, főleg a sok emlék miatt, hiszen képtelenségnek éreztem, hogy aludni tudnék, ezért lefékeztem egy bár előtt. Satine néhányszor elvitt ilyen helyekre. Egyetlen célja volt vele. A vadászat… de ezúttal csak azt akartam, hogy valami elterelje a figyelmemet a gondolataimról. Egy ember ilyenkor leinná magát… de én vámpír vagyok. Ha már be nem rúghatok, legalább szemügyre veszek néhány hiányos öltözetű táncosnőt. Ez is több a semminél…
Dante
Mivel elveszítettük a nyomát, úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha hazamegyünk. Átkoztam magam, amiért a laptomomat az íróasztalon hagytam. Az internet segítségével felvehetem a kapcsolatot a világ minden pontján a barátaimmal, és szólhatok nekik, hogy értesítsenek, ha egyértelmű vámpír támadásokról szereznek tudomást. Persze nem úgy terveztem, hogy karba tett kézzel várom majd az információkat. A gépet magunkhoz vesszük, és tovább indulunk. Hogy hová? Ezt én is szerettem volna tudni…
Lefékeztem a raktár előtt, és meglepetten meredtem az idegen kocsikra. Ahogy kiszálltam, az első szag, ami eljutott hozzám Edwardtól származott. Azt is könnyen azonosítottam, hogy melyik kocsival érkezett ő. Tudtam, hogy már nincs a raktárban, mert a Volvó nem állt a helyén. De most valami jobban érdekelt még ennél is… A sok idegen szag… Azt hiszem, elég izgalmas este elé nézünk Satine-nal…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://edwardcullen.blog.hu/api/trackback/id/tr291237476
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
helga06 2009.07.09. 23:58:23
ezt nem hiszem el!!!!!!!ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Itt abba hagyni!!!grrrrr...isteni fejezet volt Audry. mondtam én, hogy érdemes várni rá:DDD viszont ez nagyon szíven szúrt: "bár az emlékeimet visszanyertem –nagyrészt –, de a szerelmet nem éreztem már"
szokásomhoz híven őrülten várom a folytatást!!!
szokásomhoz híven őrülten várom a folytatást!!!
ayumu 2009.07.09. 23:59:51
Szia!
NAgyon jó!
Bár majdnem összetörtem a gépem,amikor bementek és Edward nem volt ott.
Kíváncsi vagyok!!!!!!!!!!!
Nagyon kell nekem a következő!
Várom a folytatást!
Légyszi minél legyen!!!!!!!!!!!
NAgyon jó!
Bár majdnem összetörtem a gépem,amikor bementek és Edward nem volt ott.
Kíváncsi vagyok!!!!!!!!!!!
Nagyon kell nekem a következő!
Várom a folytatást!
Légyszi minél legyen!!!!!!!!!!!
ayumu 2009.07.10. 00:00:46
Bocs!
Kimaradt az "előbb" szó.
Kimaradt az "előbb" szó.
Audry 2009.07.10. 00:04:21
Mivel most a többi fejezettel kapcsolatban nem tudom, mikor lesznek, megpróbálok mielőbb összehozni egy új részt, és azt kitenni. Remélem, hogy át tudok lendülni a holtponton. De hétvégén nem leszek, mert Balcsin leszünk a lányokkal, így max hét elején tudok nekifogni a folytatásnak. Viszont hétvégén kupaktanácsot tartunk a Balatonon, és megbeszéljük az ötleteket (szanaszét spoilerezem a sztorit a lányoknak :DDD), és együtt találjuk ki, hogyan legyen a későbbiekben. Remélem, hogy az alap ötleteinkből sikerül valami tényleg jót kihozni. :)
helga06 2009.07.10. 00:13:17
@Audry: hidd el Audry én is remélemXDXD ja és ha meg lesz az új fejezet, mármint, hogy mikorra rakod fel, akkor értesíts valahogy. mert most akkor érvényes innentől a 9 nap? vagy most...na mindegy. döntsd el,vagy döntsétek el, és majd szólj!!köszi, pussz:DD
Veronic 2009.07.10. 00:27:14
Egek,ezek után aludni!!! Csoda hogy még ép az egerem görgője xD
Jó hétvégét és szép időt Nektek;)
U.i.Izgatottam várjuk a folytatást!!!
Jó hétvégét és szép időt Nektek;)
U.i.Izgatottam várjuk a folytatást!!!
Nikla 2009.07.10. 00:29:11
Jujj:d ez nagyon jó!!!:D alig várom a folytatást!
Audry 2009.07.10. 00:33:19
@helga06: Attól is függ, hogy Laurával mikor tudunk leülni. Mert amíg nincs gép előtt, addig nem tudom mi lesz. Ha közben elkészül egy TE fejezet, akkor felteszem. Egyelőre felejtős a 9 nap, amíg vissza nem áll a régi rend, meg nem lesz minden szerző, és újra neki nem ugrunk a rendszerességnek. :) De mindenről tájékoztatlak titeket, amint tudok valamit.
@Veronic: Köszönöm szépen, viszont kívánom mindenkinek.
@Nikla: Örülök ,hogy tetszik nektek, mert én még mindig nem békültem meg vele. :D De most ennyi tellett. Lesz ez még így se. :D
@Veronic: Köszönöm szépen, viszont kívánom mindenkinek.
@Nikla: Örülök ,hogy tetszik nektek, mert én még mindig nem békültem meg vele. :D De most ennyi tellett. Lesz ez még így se. :D
helga06 2009.07.10. 00:41:37
@Audry: felejtős a 9 nap? ó most repes a szívem az örömtől...XDXD
Dorye JAG 2009.07.10. 08:20:17
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ez nagyon jó!!!!!!!!!Ezt nem hiszem el...azt hittem,hogy összetöröm a gépet,amikor Edward nem volt ott...xD
Nagyon jó,csak így tovább!! És léci minnél hamarabb a kövi részt:)
Nagyon jó,csak így tovább!! És léci minnél hamarabb a kövi részt:)
heli15 2009.07.10. 09:35:49
nagyon jó lett a rész!!! elképesztő!!!!!
nor@ 2009.07.10. 11:46:05
Úhhh ez oltári!!!:) nagyon tetszik. mikor fognak már találkozni??? mármint Edward meg Bella??? nem igaz, hogy ilyen közel voltak Cullenék, és mégis elszalasztották Edwardot!!!:O:O
Már nagyon várom a kövi részt!!!!!!:D:D:D
Már nagyon várom a kövi részt!!!!!!:D:D:D
Fatcsi 2009.07.10. 16:07:34
én...én...én hát ez csúcs.nem tok értelmesen beszélni se írni egy ilyen fejezet után:D bár valahogy úgy érzem hogy Bella és Ed nem fognak találkozni a közeljövőben és csinálsz még egy csavart. mert nagyon jó vagy:D és tuti sircsi lesz a kövi. Jó pihit Balcsin! és majd üzenj h milyen a víz :) puszi
dzseni13 2009.07.10. 19:36:06
"de a szerelmet nem éreztem már"-ez meg mi??????Valaki csapja tarkon h erre is emlékezen!!!Ja remélem h lesz búnyo a két "család" közt a kövi részben!!Már nagyon szeretném h jól megtépjék Satinet(mondjkuk Bella megtehetné!!)! Az új rész nagyon jó lett amugy!Jaj már alig várom a végét(csak az a bajom h akkor vége és nem lesz új fejezet :()
no komment 2009.07.10. 23:31:12
Hát ez egyszerűen nagyon jó lett és ezek az izgalmak,csavarok...Kövi részt én nagyon várom.Cool. :D
Jó időzést Balcsin...Kár h Szarvasra megyek. :( De hazajövök és egyből megnézem az oldalt .:D
Jó időzést Balcsin...Kár h Szarvasra megyek. :( De hazajövök és egyből megnézem az oldalt .:D
sylla 2009.07.11. 18:16:52
hmmm...Audry....ez a fejezet FANTASZTIKUSAN jó lett :)))
Júúújj ...és Ed pont elment ...ááá maradt volna inkább ott :DD
Nagyon Várom a kövi fejezetet :PP
Júúújj ...és Ed pont elment ...ááá maradt volna inkább ott :DD
Nagyon Várom a kövi fejezetet :PP
Drusilla1985 2009.07.12. 10:25:14
Szia!
Jaj, már megint nagyon jó volt:) Még mindig annyira izgalmas, ahogy leírod a dolgokat. Alig várom már, hogy találkozzanak. Kívácsni leszek a reakciókra (Edwardtól és Bellától főleg:)) . Puszi
Jaj, már megint nagyon jó volt:) Még mindig annyira izgalmas, ahogy leírod a dolgokat. Alig várom már, hogy találkozzanak. Kívácsni leszek a reakciókra (Edwardtól és Bellától főleg:)) . Puszi
helga06 2009.07.12. 12:36:53
@dzseni13: xDxD Satine megtépésével határozottan egy véleményen vagyunk:DDD
én még csak belegondolni sem merek mi lesz ha egyszer (remélem jó soká) vége szakad ennek:((( bár szerintem Audry más, fantasztikus történetekkel is meglep majd minket:DD
én még csak belegondolni sem merek mi lesz ha egyszer (remélem jó soká) vége szakad ennek:((( bár szerintem Audry más, fantasztikus történetekkel is meglep majd minket:DD
anililla 2009.07.14. 10:07:51
Ez nagyon jó! Nem rég kezdtem el olvasni és nagyon tetszik!:)
A mostani rész szupi volt! Természetesen,mint a többi Edward-Bella fan, azt várom, hogy mikor találkoznak megint végre! Remélem,mikor ez megtörténik Edward-nak rögtön eszébe jut mit is érzett...
És ugye, mielőtt befejezed a történetet(remélem jó sokára) lesz még jó pár olyan rész,ahol Edward és Bella boldogságát és közös életét ecseteled??!!:)
További sok sikert! Várom a folytatást!
Puszi: Anita
A mostani rész szupi volt! Természetesen,mint a többi Edward-Bella fan, azt várom, hogy mikor találkoznak megint végre! Remélem,mikor ez megtörténik Edward-nak rögtön eszébe jut mit is érzett...
És ugye, mielőtt befejezed a történetet(remélem jó sokára) lesz még jó pár olyan rész,ahol Edward és Bella boldogságát és közös életét ecseteled??!!:)
További sok sikert! Várom a folytatást!
Puszi: Anita
Danielle 2009.07.14. 23:32:17
Most vettem észre, hogy én itt regisztrált tag vagyok. :D Így meg is ragadom a lehetőséget, miszerint szólhatok pár szót. :)
Na igen mondanék, ha szóhoz jutnék. :D Az az igazság, hogy a Te blogod olyan minőségű, hosszúságú, színvonalú mint egy könyv. Szívesen olvaslak, és a végén csalódottan meredek a monitorra, hogy csak ennyi?! Nekem ez cseppet sem elég. :D Várom a részeket, bár általában úgy csinálom, hogy direkt lemaradok és ha összegyűlik pár rész akkor egyszerre olvasom el, mert úgy több. ;)
Nos konkrétan ez a rész... egyszerűen fantasztikus. Komolyan. Tényleg. Jobban bele is mélyültem volna Bella és Edward érzéseibe... de ez épp elég volt ahhoz, hogy még jobban fokozd a bennem rejlő kíváncsiságot. Egyszó mint száz, nagyon jó volt, élveztem, kérek még!!! >.< :D
Puszi: Adrienn (:
Na igen mondanék, ha szóhoz jutnék. :D Az az igazság, hogy a Te blogod olyan minőségű, hosszúságú, színvonalú mint egy könyv. Szívesen olvaslak, és a végén csalódottan meredek a monitorra, hogy csak ennyi?! Nekem ez cseppet sem elég. :D Várom a részeket, bár általában úgy csinálom, hogy direkt lemaradok és ha összegyűlik pár rész akkor egyszerre olvasom el, mert úgy több. ;)
Nos konkrétan ez a rész... egyszerűen fantasztikus. Komolyan. Tényleg. Jobban bele is mélyültem volna Bella és Edward érzéseibe... de ez épp elég volt ahhoz, hogy még jobban fokozd a bennem rejlő kíváncsiságot. Egyszó mint száz, nagyon jó volt, élveztem, kérek még!!! >.< :D
Puszi: Adrienn (:
Danielle 2009.07.14. 23:34:02
Most vettem észre, hogy én itt regisztrált tag vagyok. :D Így meg is ragadom a lehetőséget, miszerint szólhatok pár szót. :)
Na igen mondanék, ha szóhoz jutnék. :D Az az igazság, hogy a Te blogod olyan minőségű, hosszúságú, színvonalú mint egy könyv. Szívesen olvaslak, és a végén csalódottan meredek a monitorra, hogy csak ennyi?! Nekem ez cseppet sem elég. :D Várom a részeket, bár általában úgy csinálom, hogy direkt lemaradok és ha összegyűlik pár rész akkor egyszerre olvasom el, mert úgy több. ;)
Nos konkrétan ez a rész... egyszerűen fantasztikus. Komolyan. Tényleg. Jobban bele is mélyültem volna Bella és Edward érzéseibe... de ez épp elég volt ahhoz, hogy még jobban fokozd a bennem rejlő kíváncsiságot. Egyszó mint száz, nagyon jó volt, élveztem, kérek még!!! >.< :D
Puszi: Adrienn (:
Na igen mondanék, ha szóhoz jutnék. :D Az az igazság, hogy a Te blogod olyan minőségű, hosszúságú, színvonalú mint egy könyv. Szívesen olvaslak, és a végén csalódottan meredek a monitorra, hogy csak ennyi?! Nekem ez cseppet sem elég. :D Várom a részeket, bár általában úgy csinálom, hogy direkt lemaradok és ha összegyűlik pár rész akkor egyszerre olvasom el, mert úgy több. ;)
Nos konkrétan ez a rész... egyszerűen fantasztikus. Komolyan. Tényleg. Jobban bele is mélyültem volna Bella és Edward érzéseibe... de ez épp elég volt ahhoz, hogy még jobban fokozd a bennem rejlő kíváncsiságot. Egyszó mint száz, nagyon jó volt, élveztem, kérek még!!! >.< :D
Puszi: Adrienn (:
Audry 2009.07.14. 23:51:47
Sziasztok!
Bocsi, hogy csak most írok, de tegnap este későn értem haza. Késett a vonat. Ami a továbbiakat illeti, sikerült nagy keservesen kitalálni a folytatást. De vért izzadtunk. Tényleg :D. A többit az új posztban, amit mindjárt meg is írok. :))))
Jaj, és köszi a sok-sok kommentet, annyira meglepődtem. El sem hinnétek. Tök jó érzés volt erre hazajönni. Jaj, annyi mondanivalóm van. Meg is írom a posztot. :)))) Mindenkinek köszi még egyszer. A Balcsi király volt, ott is maradtam még hétfőre is. :DDDD
Bocsi, hogy csak most írok, de tegnap este későn értem haza. Késett a vonat. Ami a továbbiakat illeti, sikerült nagy keservesen kitalálni a folytatást. De vért izzadtunk. Tényleg :D. A többit az új posztban, amit mindjárt meg is írok. :))))
Jaj, és köszi a sok-sok kommentet, annyira meglepődtem. El sem hinnétek. Tök jó érzés volt erre hazajönni. Jaj, annyi mondanivalóm van. Meg is írom a posztot. :)))) Mindenkinek köszi még egyszer. A Balcsi király volt, ott is maradtam még hétfőre is. :DDDD
Audry 2009.07.15. 02:23:50
Mivel ezt a kommentet itt nem látom, csak admin módban, bár lehet, utólag megjelenik majd, nem ez lenne az első eset :D, azért bemásolom ide:
2009.07.14. 23:32 Danielle
Most vettem észre, hogy én itt regisztrált tag vagyok. :D Így meg is ragadom a lehetőséget, miszerint szólhatok pár szót. :)
Na igen mondanék, ha szóhoz jutnék. :D Az az igazság, hogy a Te blogod olyan minőségű, hosszúságú, színvonalú mint egy könyv. Szívesen olvaslak, és a végén csalódottan meredek a monitorra, hogy csak ennyi?! Nekem ez cseppet sem elég. :D Várom a részeket, bár általában úgy csinálom, hogy direkt lemaradok és ha összegyűlik pár rész akkor egyszerre olvasom el, mert úgy több. ;)
Nos konkrétan ez a rész... egyszerűen fantasztikus. Komolyan. Tényleg. Jobban bele is mélyültem volna Bella és Edward érzéseibe... de ez épp elég volt ahhoz, hogy még jobban fokozd a bennem rejlő kíváncsiságot. Egyszó mint száz, nagyon jó volt, élveztem, kérek még!!! >.< :D
Puszi: Adrienn (:
Nem tudom, hogy miért nem jelent meg a kommented, de véletlen ránéztem a blog admin felületére - pedig sosem szoktam -, és láttam, hogy volt ilyen komment, csak itt nem jelent meg. :) De ha már megtaláltam:
Igazán jól esett minden szó, amit írtál, hiszen egy ilyen blogban sok munka van, nem csak a fejezetek miatt. Azért most már elég sok olvasó van, egy családias kis közösség, és mindig jól esik egy új hozzászóló, mégha régi olvasó is. Sosem hittem volna, hogy ennyire sokan olvassák majd az írásaimat, hiszen nem is akartam publikálni őket soha. Most meg tessék, hirtelen függő lettem, alig várom, hogy milyen reakciókat vált ki egy-egy fejezetem, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a többiek is így vannak. Ezért jó írni, hogy utána lássuk az eredményt, azt, hogy mit szóltok hozzá ti, hiszen most már nem rólunk szól ez az egész, hanem rólatok. És jobb adni, mint kapni, és ezt talán csak mostanság értettem meg igazán.
Arról, amit írtál: Sajna ott még nem tartok, hogy színvonalban elérjek egy könyvet, de sokat tanultam a lányoktól itt, és tudom, hogy még fogok is, és remélem, hogy egy napon tényleg elérem azt a színvonalat, amit szeretnék. Úgy látom, hogy mindannyian tudunk segíteni egymásnak, és talán ezért is imádom ezt az egészet, mert sokat köszönhetek neki. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Szóval minden szerző nevében mondom, hogy jól esnek az ilyen kommentek, és mindig öröm olvasni őket. :) Ezért már önmagában megéri a belefeccölt időt és energiát. :)
2009.07.14. 23:32 Danielle
Most vettem észre, hogy én itt regisztrált tag vagyok. :D Így meg is ragadom a lehetőséget, miszerint szólhatok pár szót. :)
Na igen mondanék, ha szóhoz jutnék. :D Az az igazság, hogy a Te blogod olyan minőségű, hosszúságú, színvonalú mint egy könyv. Szívesen olvaslak, és a végén csalódottan meredek a monitorra, hogy csak ennyi?! Nekem ez cseppet sem elég. :D Várom a részeket, bár általában úgy csinálom, hogy direkt lemaradok és ha összegyűlik pár rész akkor egyszerre olvasom el, mert úgy több. ;)
Nos konkrétan ez a rész... egyszerűen fantasztikus. Komolyan. Tényleg. Jobban bele is mélyültem volna Bella és Edward érzéseibe... de ez épp elég volt ahhoz, hogy még jobban fokozd a bennem rejlő kíváncsiságot. Egyszó mint száz, nagyon jó volt, élveztem, kérek még!!! >.< :D
Puszi: Adrienn (:
Nem tudom, hogy miért nem jelent meg a kommented, de véletlen ránéztem a blog admin felületére - pedig sosem szoktam -, és láttam, hogy volt ilyen komment, csak itt nem jelent meg. :) De ha már megtaláltam:
Igazán jól esett minden szó, amit írtál, hiszen egy ilyen blogban sok munka van, nem csak a fejezetek miatt. Azért most már elég sok olvasó van, egy családias kis közösség, és mindig jól esik egy új hozzászóló, mégha régi olvasó is. Sosem hittem volna, hogy ennyire sokan olvassák majd az írásaimat, hiszen nem is akartam publikálni őket soha. Most meg tessék, hirtelen függő lettem, alig várom, hogy milyen reakciókat vált ki egy-egy fejezetem, és biztos vagyok benne, hogy ezzel a többiek is így vannak. Ezért jó írni, hogy utána lássuk az eredményt, azt, hogy mit szóltok hozzá ti, hiszen most már nem rólunk szól ez az egész, hanem rólatok. És jobb adni, mint kapni, és ezt talán csak mostanság értettem meg igazán.
Arról, amit írtál: Sajna ott még nem tartok, hogy színvonalban elérjek egy könyvet, de sokat tanultam a lányoktól itt, és tudom, hogy még fogok is, és remélem, hogy egy napon tényleg elérem azt a színvonalat, amit szeretnék. Úgy látom, hogy mindannyian tudunk segíteni egymásnak, és talán ezért is imádom ezt az egészet, mert sokat köszönhetek neki. Szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Szóval minden szerző nevében mondom, hogy jól esnek az ilyen kommentek, és mindig öröm olvasni őket. :) Ezért már önmagában megéri a belefeccölt időt és energiát. :)