Twilight Extra 32. rész
2009.07.22. 23:11
Vérző szívek
Edward
Shiro elkísért a szállodába, ahol Setepet hagytam. Utána visszamentünk a bárba, mert muszáj volt dolgoznia. Csak néhány órára engedték el. Nem örültem neki, hogy ilyesmiből él. Tudtam, hogy csak táncol, hogy nem a testét árulja. De akkor is rossz érzés volt azt látnom, ahogy nézik az emberek.
Shiro nem jelentett veszélyt a halandókra. Csak úgy, ahogy egykor én, ő is állati véren élt. Én szoktattam rá azalatt az idő alatt, amíg együtt éltünk. Tudtam, hogy most, hogy visszanyertem az emlékeimet, már én sem lennék képes embereket ölni. Nyomasztott az a sok élet, amit azóta kioltottam. Legfőképpen Bellá-é, Jacobé és Jessicá-é. Ha nem volt mivel lefoglalnom magamat, folyamatosan villogtak előttem áldozataim arcai. Hallottam a sikolyukat. Hogy ne veszítsem el az eszem, próbáltam folyamatosan Shiro-ra gondolni. A közös emlékekre, melyek most élénken éltek bennem.
A bárban már sokkal többen voltak. Odakint leszállt az éj. Elhelyezkedtem az egyik asztalnál. Setep leült mellém, és figyelte az embereket, bár Shiro jobban izgatta, mint ők.
Dante
Lefékeztem a bár előtt, aminek a címét egy barátom diktálta le. Pár éve jártam már itt Satine-nal, amikor egy évre San Franciscóba költözött a viadal. Nem szerettem meg a várost túlságosan.
- Itt van – pillantottam Carlisle-ra, aki izgatottan nézett rám. Kérdő volt a tekintete. – Ott a kocsija – böktem az ezüst Volvo felé, ami ott állt a szemben lévő parkolóban. Carlisle meglepődött.
- Ezüst Volvója van? – kérdezte.
- Ő választotta.
- Talán egy tudat alatti emlék – szólalt meg Satine.
Értetlenül pillantottam a visszapillantó tükörbe.
- Ilyen kocsija volt azelőtt is – világosított fel. Nyilván látta Edward emlékei között. De sosem mondta. Carlisle felsóhajtott. A társai is leparkoltak mögöttünk, és kiszálltak.
- A bárnak van egy emelete is. Nagyon sokan lesznek. Néhány éve jártunk itt. Felkapott hely. Szerintem váljunk szét – javasoltam. – Jöhetsz velünk – tettem hozzá Carlisle-nak, mielőtt még akadékoskodna, hogy megint át akarom verni. Hálás volt a tekintete.
- Köszönöm – biccentett felém.
- Nincs mit. Emelet, vagy földszint? – fordultam a többiek felé.
- Földszint – közölte a nagydarab fiú, aki még mindig ellenségesen méregetett.
- Rendben, akkor miénk az emelet. Induljunk.
A biztonsági őr rögtön beengedett, amint megemlítettem neki a barátom nevét. Míg mi a lépcső felé vettük az irányt, a többiek megpróbálták beverekedni magukat a hatalmas tömegen át a színpad felé.
Carlisle szorosan mögöttünk lépkedett. Satine ment elől, mert látva a mosolyát minden férfi utat engedett neki. Miközben egyre beljebb jutottunk a zsúfolt tánctéren, a sok idegen szag között felismertem a taknyosét. Cullenre pillantottam, aki szintén felfigyelhetett a kölyökre, mert fejével a balra lévő asztalok felé intett, miközben tisztán látszott az arcán az izgatottság.
Satine belém karolt, miközben lassan sikerült kiverekedni magunkat a sok táncoló ember közül. Egyszerre pillantottuk meg Edwardot, aki háttal ült nekünk egy asztalnál, szembe a színpaddal. Setep a lába mellett ült, és rögtön megperdült. Morogva vett szemügyre minket, de amint felé nyújtottam a kezem, elhallgatott és megnyalt. Edward ekkor fordult csak meg, és nyitva felejtette a száját, amint meglátott minket.
- Hál’ Istennek – nyögött fel megkönnyebbülten Carlisle.
Edward felállt, de képtelen volt megszólalni. Valószínűleg eleve meglepte, hogy rátaláltunk, de bizonyára az érte igazán váratlanul, hogy együtt lát minket teremtőjével.
- Carlisle – szakadt fel belőle a felismerés lelkes sóhaja. – Satine, Dante…
- Üdv, taknyos – biccentettem felé.
- Szia, kölyök – motyogta Satine bátortalanul. Először láttam ennyire bizonytalannak, mert általában talpraesett volt.
- Ti… ismeritek egymást? – kérdezte Edward, miközben láthatóan azon töprengett, miként üdvözöljön minket. Egyik lábáról a másikra nehezedve ácsorgott, miközben szeme megállás nélkül vándorolt rajtunk végig, oda-vissza.
- Most már igen – bólintottam, miközben már tudtam, hogy Edward visszanyerte az emlékeit.
- Istenem – hörögte, aztán végre elszánta magát. Carlisle nyakába ugrott, és erősen szorította magához.
- Annyira hiányoztál, fiam – túrt a hajába a szőke vámpír. – Már azt hittük, nem is élsz…
Edward lehajtotta a fejét. Elengedte teremtőjét, és megölelte Satine-t, majd engem is. Keserűen pillantott újra az apjára.
- Azt hiszem, egy ideje így is van – suttogta szomorúan.
- Gondolom, már tudsz mindent – vettem át a szót, megzavarva az intim, de fájó pillanatot. Edward lassan fordította felém a fejét.
- Te tudtál róluk? – kérdezte reszketve.
- Tudtam. Róluk is, és arról is, hogy miért jöttél el tőlük.
- Ho… ho… honnan?
- Ez hosszú történet, kölyök – hunyta le a szemét Satine.
- Mindenről tudtok? – kérdezte sápadtan, miközben megállás nélkül remegett.
- Nagyjából – bólintottam.
- De akkor… tartottátok a kapcsolatot… miért… vagyis… nekem nem…
- Félre érted. Carlisle-lal ma találkoztunk először. Tudtuk, hogy hozzájuk tartoztál egykor. Tudtuk, hogy miért futottál el. Amikor rád találtunk, nem voltál tudatában önmagadnak. Azt sem sejtettük, ki vagy. Satine haza hozott... hogy harcolj… Kiderítettük a neved, de nem értesítettük a családodat. Akkor még harcosként tekintettünk rád. Egy darabig… amíg meg nem szerettünk… Aztán kezdted visszanyerni az emlékeidet. Addigra már tisztában voltunk nagyjából azzal, mitől fordultál ki önmagadból. Féltünk, hogy újra bezárkózol. Gondolkoztunk, mihez kezdjünk veled. Végül úgy határoztunk, te döntöttél a felejtés mellett, ezért segítettünk neked ebben.
- Segítettetek? Hogyan? – kérdezte zavarodottan.
- Satine képes elnyomni bárkinek az emlékeit. Ezt tette veled is.
- De hát honnan tudtátok, hogy mit tettem? – ahogy kiejtette az utolsó szavakat, ködös lett a tekintete. Nyilván mélyen érintette az emlék, amit már képes volt felidézni.
- Nos… bele tudok nézni bárki emlékeibe, ha… alszik…
- Ha alszik – ismételte halálra vált arccal. – Hát te csináltad? Miattad aludtam…
- Nem akartam elmondani neked. Nem akartam, hogy azon töprengj, miért van szükség rá, hogy álomba zuhanj. De ez az egyetlen módja az emlékeid blokkolásának, illetve annak, hogy utazni tudjak közöttük.
Edward nagyot nyelt, aztán újra az apjára tévedt a tekintete.
- Nem akartam megölni, Carlisle… nem akartam bántani… egyiküket sem… de…
- Edward… te nem…
- De igen! Az én hibám volt… hagytam, hogy megtörténjen… hagytam, hogy meghaljon… - vágott teremtője szavába, idegesen hadarva saját mondandóját. Bűntudattal telt hangja elcsuklott az utolsó szónál.
- Edward! – sikoltott fel valaki mögöttem.
A taknyos egykori szerelme átbújt köztem és Carlisle között, és valósággal rávetette magát a megszeppent kölyökre. Ölelte, csókolta, simogatta, ahol csak érte. Satine összerándult a jelenet láttán, míg a taknyos összezavarodva dermedt kővé.
- Bella… de te… meghaltál… én öltelek meg… - könnyes volt a szeme és erőlködve tudott csak beszélni. A lány felkacagott.
- Nem, Edward! Megharaptál, de én... élek!
- Olyan lettél… mint én – nyöszörögte kétségbeesve a kölyök.
- Most már soha többé nem kell attól félned, hogy bajba sodorsz. Többé nem tehetsz bennem kárt – zokogta a lány. Örömében sírt, és újra megölelte a kölyköt, aki bizonytalanul felemelte a kezét, hogy viszonozza az ölelést. Csak eközben ébredtem tudatára a többiek jelenlétének. Néhány ember értetlenül figyelt minket, de egyikükkel sem foglalkoztunk.
- Mindenki itt van? – kérdezte meghatottan a kölyök, amint felemelte tekintetét, és észrevette a többieket.
- Hát persze, hogy itt vagyunk, bratyó – lépett előre a nagydarab fiú. A többiek is követték, és egyszerre ölelték meg a taknyost, akitől ellépett a Bella néven emlegetett lány, hogy utat engedjen társainak.
Setep idegesen toporgott a taknyos lábánál. Felizgatták a történtek, és nyílván érzékelte a feszültséget is. De tudta, hogy senki nem akarja bántani cimboráját.
- Most már minden rendben lesz, Edward. Ami történt, azon már nem változtathatunk. De mostantól más lesz minden. Haza jössz velünk, és újra kezdjük. Tiszta lappal. Többé nem hagyjuk, hogy bajod essen – mosolygott Carlisle. Lehajtottam a fejemet. Elég egyértelmű volt a helyzet. Rátalált a családja… többé nincs szüksége ránk.
Megfogtam Satine csuklóját, és húzni kezdtem. Láttam rajta, hogy megszakad a szíve, de meg kellett értenie, amit én már tudtam. Edward nem közénk való. Hazatalált…
Amikor a kölyök észrevette, hogy lassan, de magabiztosan hátrálok, kibújt a többiek között, és odarohant hozzám. Nyakam köré fonta a karját, és vadul megölelt. A lába sem érte a földet, ahogy belém kapaszkodott.
Egy pillanatig mozdulatlanul álltam a nem várt érzelemkitörésétől megrökönyödve, aztán finoman átkaroltam a derekát, és a vállára hajtottam a fejemet.
- Minden oké, kölyök. Ennek így kell lennie – suttogtam a fülébe. – Ők a családod.
- Ti is a családom vagytok – nézett rám könnyes szemekkel.
- Már nem… de minden percért hálásak vagyunk neked, amit velünk töltöttél. És sajnálom, hogy nem voltunk őszinték veled. De nem tudtuk, hogy él a lány…
- Nem számít, nem érdekel. Nem akarom, hogy… Dante én… nekem jó volt… veletek…
- Nekünk is jó volt, taknyos. De most már ideje elengednünk téged oda, ahová mindig is tartoztál…
Edward kétségbeesetten pillantott Satine-ra, aki szintén a könnyeivel küszködött. Tudtam, hogy ő másképpen gondolja. Ő nem akarja elengedni… Ellépett tőlem, és zavartan járatta végig a tekintetét mindenkin. Tehetetlenül lépett egyet Cullenék felé, de megtorpant, és riadtan nézett ránk, ahogy tudatosult benne, hogy válaszút előtt áll. De én nem akartam, hogy válasszon. Nem volt kérdés, kivel kell mennie. Bármennyire megszerettem, most már tudtam, hogy vigyázni fognak rá. Többé nem nyomasztja a szeretett lány általa bekövetkezett halálának kibírhatatlan fájdalma. Nincs miért velünk jönnie. Nincs miért minket választania.
- A fenébe is Edward, hazudtak neked! – csattant türelmetlenül a legszebb Cullen lány.
Váratlanul egy szőke fiú lépett Edward mögé, kezét a vállára téve. A taknyos ijedten pillantott az idegenre. Mindenki tekintete az újonnan érkezettre szegeződött.
- Minden rendben, Ed? – kérdezte dallamos hangján a fiú.
Edward habozott.
- Én… - elcsuklott a hangja, aztán lassan Carlisle-ra nézett. – Nem csak Dantéék hazudtak – motyogta. Megleptek a szavai.
- Hogy érted ezt? – kérdezte a Carlisle mellett álló nő, aki félve karolt bele a Cullenek vezetőjébe.
- Én is hazudtam, Esme – nyögte Edward. – Vagyis… nem voltam teljesen őszinte…
- Miről beszélsz, Edward? – kérdezte Bella zavarodottan.
- Ő itt Shiro – lépett egyet hátra a szőke, kissé keskeny szemű fiú felé, aki bár nem tűnt keleti származásúnak, de mégis látszottak vonásain a keleti népekre jellemző sajátosságok. Igaz, hosszúkás arca volt, de alacsony, karcsú alkata és jellegzetes orra az ázsiai emberekére emlékeztetett.
- Ők a családod, igaz? – kérdezte a fiú. Edward idegesen meredt maga elé.
- Carlisle, Esme, ismerjétek meg Shiro-t… aki… nos… én teremtettem… úgy ötven évvel ezelőtt…
Döbbent csend állt be, ami még a háttérben folyamatosan szóló zenét is elnyomta. Szinte kínos volt a feszültség, ami elektromos impulzusként keringett a levegőben, meg-megérintve mindannyiunkat.
Dermedten állt mindenki az új, váratlan fejleményt emésztgetve. Satine-ra pillantottam, aki csóválni kezdte a fejét, jelezve, hogy ő sem tudott Edward titkáról.
A taknyos levette a karkötőjét és csuklóját Carlisle felé nyújtotta. A fiú neve volt a tenyere alá tetoválva. A nevet egy vörös sárkány ölelte körül, ami ismét csak a fiú ázsiai felmenőire utalt.
- Neked van egy… egy fiad? – kérdezte az a srác, akit korábban megkínoztam, amikor az otthonomban találtam a Culleneket.
- Megtámadták – hunyta le a szemét egy pillanatra a taknyos, mint aki próbálja felidézni a rég elfeledett múlt apró, csipetnyi szeletkéit, melyek szép lassan értelmet nyertek, ahogy előkerülve egymásba illesztette őket. Kicsit megrántotta a fejét, mintha egy fájó emléket idézne fel. – Már a halálán volt, amikor rátaláltam. Carlisle jutott eszembe, és az… te megmentettél annak idején – fordult a szőke vámpír felé. - És én… nehéz volt leállni. Nehéz volt abbahagyni, de… akkoriban kétségbe voltam esve. Nem találtam a helyemet. Nektek volt társatok, nekem nem. Persze tudtam, hogy ő… szóval, hogy nem adhatja meg nekem azt, amit ti egymásnak. De annak ellenére, hogy nem lány… csak nem tudtam ott hagyni, meghalni… egyedül…
A fiú közelebb lépett a taknyoshoz, és szinte hozzásimult. Szemében hála csillogott. Már senki sem figyelt ránk, az emberek már nem találták olyan érdekesnek kis csoportunkat. Végül is bulizni jöttek, nem moziba. Bár ez inkább egy cirkuszt juttatott eszembe.
- Vele akartam maradni. Úgy éreztem, hogy csak terhet jelentek nektek. Kívülállónak éreztem magam, hiszen egyikőtökhöz sem tartoztam igazán. Két évig éltünk együtt. Megtanítottam arra, hogy állatok vérét igya, akárcsak én. Mellette voltam, és átsegítettem az első nehézségeken, ahogy te tetted velem annak idején – pillantott teremtőjére. - De aztán… nos… Shiro a fiúkhoz vonzódik… megértette, hogy én nem… de… - újra lehunyta a szemét, miközben megremegett az ajka. – Megismert valakit. Egy másik fiút. Mizuki-t. Ember volt… Shiro szerette… és ez kölcsönös volt… tudom, hogy csak akkor… hogy akkor szabadna csak… ha már nincs más lehetőség… de Shiro nem lett volna elég erős… és én… azt akartam, hogy boldog legyen…
- Átváltoztattad? – kérdezte döbbenten Carlisle.
- Te is megtetted volna Bellával, emlékszel? Megtetted volna, csak hogy boldoggá tegyél.
Carlisle zavartan bólintott.
- De ismét egyedül maradtam. Nem szóltam Shiro-nak, mert nem engedett volna el… csak leléptem…
Egymásra néztek, és a fiú még jobban hozzásimult a kölyök remegő testéhez.
- Öt évente látogattam meg. De mindig szó nélkül hagytam ott… nem tudtam… a búcsú túl nehéz… és én sosem voltam elég erős hozzá…
Bella és Shiro egymásra néztek.
- Nem mehetek veletek! – jelentette ki határozottan Edward. – Shiro egyedül van. Mizuki… elment…
- Edward – pillantott összetörve a kölyökre a nő, akit Esmének hívott. Carlisle megfogta a kezét, és megszorította.
- Te sem hagynád el a gyermekeidet, ha szükségük lenne rád – nyöszörögte a taknyos zavarodottan. – Ő hozzám tartozik. És most már senkije sincs, rajtam kívül.
- Bella is hozzád tartozik – vetette fel villogó szemekkel a szőke szépség.
- Neki ott vagytok ti, Rosalie.
- Magaddal hozhatod – próbálkozott Carlisle is.
Edward hátrább lépett, a fiú mögé – mintha csak fedezéket keresne a csalódott tekintetek tüzétől -, és lehajtotta a fejét.
- Nem lehetek egyszerre kettőjüké – pillantott fel a lányra, aki fulladozva kapkodta a levegőt. – Szeretlek Bella! Ahogy újra megláttalak… nekem mindig is te leszel a világmindenség! De neki van rám nagyobb szüksége. Felelős vagyok érte. Ötven éven át úgy tettem, mintha nem hiányozna. Nem mondtam el senkinek, hogy létezik, mert nem akartam, hogy sajnáljon bárki is. Mindig is az volt az érzésem, hogy a szívem nála hagytam. A teremtője vagyok, és bárhogy is nézzük, ő a gyermekem! Tartozom neki, Bella. Ötven évvel… ezúttal nem futhatok el a felelősség elől… nem tehetek úgy, mintha…
- Edward, kérlek ne… Azt ígérted elveszel… - zokogta a lány.
Edward megfogta a fiú csuklóját, és lehúzta róla a gumi pántos órát, aztán a lány felé mutatta. A Cullenek címere volt a fiú csuklójába tetoválva, de a Cullen név helyett csupán az Edwardot írták rá.
- Fél évszázada megesküdtem, hogy ha szüksége lesz rám, akár mindent feladok érte. Bármelyikőtök megtenné ezt a helyemben.
- Soha többé nem látunk, igaz? – kérdezte Carlisle összeszorult torokkal.
- Nem hagylak el titeket. Nem úgy… és titeket sem – fordult felénk. – Látni fogtok. Rendszeresen. De nem élhetek veletek!
- Ne... – zokogta tovább a lány.
- Gondoskodni fogok rólad, Bella! Figyelni foglak, és vigyázok rád. Meg foglak látogatni, amilyen sűrűn csak lehet. De neki többel tartozom. Többel, mint amit valaha megadhatok neki. Úgy szeretem, ahogy Carlisle szeret engem. Úgy szeretem, ahogy csak teremtő szeretheti a teremtményét. Ahogy téged is! Ti ketten… kérlek, értsd meg… ha visszamennék hozzátok… ez a háromszög nem működhet… nem lehetek mindkettőtöké…
- Találhatsz neki újra társat. Segíthetünk neked – vetette fel Carlisle.
- Ha így lesz, visszamegyek hozzátok. Velük együtt. De amíg… nagyon sajnálom…
A taknyos odalépett a lányhoz, és szorosan a mellkasára vonta.
- Te a szerelem vagy nekem, ő pedig a felelősség. Rád vigyáznak, rá nekem kell vigyáznom. De esküszöm, hogy sűrűn meglátogatlak majd titeket. Nekem három családom van. És most azzal tartok, amelyikben a legnagyobb szükség van rám.
Carlisle beletörődötten bólintott. A többiek feszülten hallgattak, a kölyök pedig újra hátra lépett, vissza a fiú mellé.
- Várni fogok rád, Edward! – törölte le a könnyeit a lány.
- Mindig is a tiéd leszek – hunyta le a szemét Edward, de azért karját a fiú derekára tette, és még egyszer felénk pillantott.
- Szeretném, ha az életem részei maradnátok.
- Bármikor szívesen látunk, taknyos.
- Ahogy mi is titeket. Mindannyiótokat.
Egy percig még némán álltunk, aztán mindenki könnyes búcsút vett a taknyostól, és a Cullenek csalódottan indultak a lépcső felé. Mikor magunkra maradtunk, Edward odalépett hozzám.
- Tiszta lap – nyújtott kezet felém. Elkaptam a csuklóját, és magamhoz húztam.
- A fiam voltál, mégha nem is én teremtettelek. És mindig is fiamként fogok tekinteni rád. Isten veled, Oroszlán – borzoltam össze amúgy is kócos tincseit.
- Még látjuk egymást – biztosított még egyszer, és finoman megcsókolta Satine-t, de csak egy hosszú pillanatig ért össze az ajkuk. – Jövök neked egy vacsorával.
- Be fogom hajtani – motyogta a könnyein keresztül felpillantva Satine. Még intettünk egymásnak, aztán a kocsi felé indultunk.
A Cullenek még vártak ránk a parkolóban, ami nagyon meglepett. Carlisle megállt mellettem, és kezet nyújtott.
- Az ő családja, az én családom is – mondta őszinte hangon.
- Figyelni fogom, és ha bármi baj lenne, azonnal értesítelek titeket. Az én kezem messze elér. Nem hagyom, hogy baja essen.
- Köszönöm, Dante!
- Gavin – javítottam ki, bár évszázadok óta nem használtam a nevet, melyet szülőanyám adott, amikor emberként megláttam a világot.
Edward
Shiro egy darabig nem szólt semmit, csak némán meredt maga elé. Végül felnézett, egyenesen a szemembe, és nagyot nyelt.
- Biztos vagy benne, hogy nem fogod megbánni? – kérdezte szégyenkezve.
- Akármikor láthatom őket, Shiro.
- Ahogy engem is – közölte letörten. Tudtam, hogy lelkiismeret furdalása van azért, hogy őt választottam. Nem akartam, hogy emiatt bűntudata legyen. Megfogtam a kezét, és közelebb húztam magamhoz. A homlokunk összeért, ahogy egymással szemben álltunk.
- Ha újra megtalálod a szerelmet, visszamegyünk hozzájuk. Velük fogunk élni, mert soha többé nem engedlek el. Nem voltam melletted, amikor szükséged volt rám. Megszegtem az eskümet. De többé nem lennék képes hazugságban élni. Túl sok minden történt velem az utóbbi időben. Azt ígértem, hogy mindig vigyázni fogok rád. Azt ígértem, hogy soha nem hagylak magadra. De nem mondtam igazat. Mindenkinek hazudtam, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek. De mostantól a nehezebb utat választom, és szembenézek a problémákkal. Érted, értük… Még egyszer nem tévesztelek szem elől.
- Bármikor elmehetsz, amikor csak…
Megöleltem.
- Tudom, hogy te mindig megbocsátasz nekem. Tudom, hogy minden hibámat elnézed. De végre azt teszem, amit teremtődként mindig is kellett volna… a társad leszek... amíg nem találsz valaki mást.
- Ed – húzódott el tőlem, miközben szomorúan nézett rám. – Nem tartozol nekem! Megmentettél, amikor mindenki átlépett rajtam. Én tartozom neked.
- Ha egyszer átváltoztatsz valakit, majd megérted, hogy most miért döntöttem így.
- És mi lesz a lánnyal, Ed? Engem azért haraptál meg, hogy segíts rajtam. De őt… te magad mondtad, hogy csak a démonod uralkodott el rajtad. Ezt az utat nem ő választotta, Ed. Te tetted azzá, aki. Velem jót tettél ezzel, szeretem az életemet. De mi lesz vele?
- A családom vigyázni fog rá.
- Ők nem pótolhatnak téged, Ed. Te pótolhatatlan vagy. Tudom… mert én sem hevertem ki soha, hogy elmentél. Pedig nekem ott volt Mizuki.
- Hát éppen ezért maradok veled. Mert sosem hevertél ki. Fogalmam sincs, miért szeretsz, vagy Bella miért szeret, de csak egyikőtöknek lehetek a társa. És te egyedül vagy…
- Nem leszel boldog velem – vetette fel legnagyobb aggodalmát. Újra megöleltem.
- Én mindig is boldog voltam veled, Shiro. Miattad mentem el. Azért, hogy te boldog lehess azzal, akit szeretsz. Mizuki sosem érzett irántam semmit, hiába én segítettem át ebbe a világba. És ami azt illeti, én sem éreztem azt, amit veled. Mert nem én választottam őt, Shiro. Én téged választottalak. Őt csak miattad tettem vámpírrá. És mikor láttam, hogy csak útban vagyok nektek, eljöttem. Azt hittem, így lesz a legjobb. De most már tudom, hogy ha veled maradtam volna, sok ember még mindig élne, és Bella talán megtalálta volna az igaz szerelmet valaki mellett, aki nem töri össze megállás nélkül a szívét.
- Te nem vagy rossz, Ed.
Fájdalmasan mosolyodtam el.
- Mert nem akarod meglátni a fától az erdőt.
- Ez nem igaz – hajtotta a mellkasomra a fejét.
- Már nem számít.
- Ígérj meg valamit nekem.
Kíváncsian néztem rá. Tekintetét felemelte, hogy mélyen a szemembe fúrhassa.
- Nem hagyhatod, hogy feleméssze a fájdalom.
- Ott leszek neki, ha szüksége lesz rám – ígértem, miközben azon töprengtem, hogyan voltam képes szó nélkül faképnél hagyni egy olyan nagyszerű társat, mint ő. De most már nem volt elég őrá gondolnom. Megfogadtam, hogy amint rendeződnek a dolgai, elviszem őt a Cullenekhez. Hiszen mindig is ezt kellett volna tennem. Az első perctől az lett volna a helyes, ha hazaviszem. De most már nem volt olyan egyszerű. Most már ott volt Bella is… Bella, aki még mindig az univerzumot jelentette nekem… Reméltem, hogy egy napon mindkét gyermekem boldog lesz. Velem, vagy a közelemben...
Vége
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://edwardcullen.blog.hu/api/trackback/id/tr101261827
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tűzliliom. 2009.07.22. 23:48:02
Na szóval....Hát itt a vége..ééés...én IMÁDOM...:DDD
Úgy ahogy van az egész TE-t. élvezet volt olvasni, javítani, és agyalni az egészen, amikor újabb és újabb csavarokat eszeltünk ki, és amikor elvetettük őket...és amikor vitáztunk valamin...:DDD
A dobogómra felkerült ez az uccsó fejezet is...:DDD már ácsoltam ám újat...:DD
Ééés ugye, hogy ugye?? Lánykák kár volt ennyire izgulni és sírdogálni Shiro miatt....:D
Én mondtam, hogy minden szépen kiderül majd...:DDD
És addig is míg jön valami új, vagy a második rész, a TE. legyen veletek...PÁÁÁÁ...:DDD
Úgy ahogy van az egész TE-t. élvezet volt olvasni, javítani, és agyalni az egészen, amikor újabb és újabb csavarokat eszeltünk ki, és amikor elvetettük őket...és amikor vitáztunk valamin...:DDD
A dobogómra felkerült ez az uccsó fejezet is...:DDD már ácsoltam ám újat...:DD
Ééés ugye, hogy ugye?? Lánykák kár volt ennyire izgulni és sírdogálni Shiro miatt....:D
Én mondtam, hogy minden szépen kiderül majd...:DDD
És addig is míg jön valami új, vagy a második rész, a TE. legyen veletek...PÁÁÁÁ...:DDD
Veronic 2009.07.23. 00:20:14
Jajj Istenem,ez fantasztikus volt...annyira gyönyörűen van megírva...mikor elolvastam sokadjára is az előző fejezetet,akkor esett le a függöny,hogy csak az lehet a megoldás,hogy Shiro Ed gyermeke...kész...jajj,ezt még sokszor fogom olvasni,az tuti!!! :):):)
Várom azt a napot,mikor tovább folytatod a történetet!!!;)
Várom azt a napot,mikor tovább folytatod a történetet!!!;)
Nikla 2009.07.23. 00:40:27
ááá:S vége...vége..min fogok most izgulni, és a körmeimet tövig rágni?
Na jó, akad itt még megannyi jó kis iromány..de ez volt az első itt amit elkezdtem olvasni!
Jó lett a befejezés( bár én bellás happy end imádó vagyok) de ekkora fordulatra nem számítottam, nagyon jó:) csak gratulálni tudok!
Alig várom, hogy (majd egyszer) folytasd!
Na jó, akad itt még megannyi jó kis iromány..de ez volt az első itt amit elkezdtem olvasni!
Jó lett a befejezés( bár én bellás happy end imádó vagyok) de ekkora fordulatra nem számítottam, nagyon jó:) csak gratulálni tudok!
Alig várom, hogy (majd egyszer) folytasd!
Nikla 2009.07.23. 00:43:56
o és remek a képválasztás(jó kis film)
Bár egy kicsit megijedtem, az előző fejezetet olvasva..hogy lesz valami jelentősége, hogy pont ezt a képet választod..remélem érted mire gondoltam..:D
Bár egy kicsit megijedtem, az előző fejezetet olvasva..hogy lesz valami jelentősége, hogy pont ezt a képet választod..remélem érted mire gondoltam..:D
Veronic 2009.07.23. 02:22:14
@Nikla: Ha Bellás happy end lett volna,nem lenne hol folytatni...ami nem igaz,mert Audry akkor is kitalálna valami hihetetlen csavart,mi meg megint csak a fejünket kapkodnánk:):):)
ktkriszti 2009.07.23. 08:21:36
Bocs, de nekem ez a fejezet nem jött be. Azt írtad, h már kezd kifulladni ez a könyv(sajnos ebben a fejiben ez érezhető is volt), ha most Bellás happy end lett volna, akkor azzal pont lezárhattad volna. Nem tudom, h ezután még mit lehet kihozni ebből a történetből, de persze a Te fantáziád biztos megoldja. Ne haragudj a kritikáért, imádtam végig az egészet, nagyon jó vagy, de ez most olyan eseménytelen volt nekem, a választása és az, h Cullenék simán beletörődtek csalódás volt és érthetetlen. Ha valaki ennyi ideig küzd, h megtalálja akit szeret, nem hiszem, h ilyen könnyen elengedi. Még egyszer bocsi.
Krisztina
Krisztina
Ametys 2009.07.23. 09:03:51
hűűű, olyan mély levegőt vettem a végén, hogy még a szomszédban is hallani lehetett -a tüdőm mélységéről most nem vitáznák- ... most nagyon megnyugodtam, hogy Shiro Edward "gyermeke" és nem a szeretője... meg szerintem, ha még Carlisle még meg is értette volna, hogy Edward marad, a többiek biztos nem, Bella meg egyenesen levakarhatatlan lett volna róla. A másik meg Bella, ha a tényleg még mindig a világegyetemet jelenti számára, akkor nem lenne a "szerelem mindenek felett"? És a Belláért duplán felelőséggel tartozik, mert bár a Cullenék vigyáznak rá, de mégis az Edward a teremtője, és vele épp úgy nem foglalkozott mint teremtő, másrészt viszont a Bella a szerelme, és ez kölcsönös, mégis a magányba taszítja őt... szóval ez nekem már magas...
Dorye JAG 2009.07.23. 09:15:13
Hát ezt a részt megsirattam....
Nagyon jó befejezőrész.
Kicsit megkönnyebbültem,hogy Ed nem meleg..xD
Remélem hamar olvashatjuk a kövi történetet.^^)
Nagyon jó befejezőrész.
Kicsit megkönnyebbültem,hogy Ed nem meleg..xD
Remélem hamar olvashatjuk a kövi történetet.^^)
Audry 2009.07.23. 09:49:13
@Veronic: Igazából az előző fejezet végén pont arra számítottam, ami lett. Én ugyan egy szóval sem írtam, hogy Edward meleg lenne, de tudtam, hogy meg se várja majd senki a végkifejletet, hanem rögtön lázadás lesz, meg felháborodás. :) Egyáltalán nem ért váratlanul, sőt... :DDD Egyébként Judy a topicban bele is trafált a megoldásba... :)
@Nikla: Igazából két okból nem lett Bellás vége. Egyrészt az mindenképpen, és végérvényesen lezárta volna. Másrészt meg általában mindenhol Bellás vége van, amúgy sem vagyok happy end függő, és a végére már nagyon zavart, hogy mindenki erőlteti a Bella kérdést. (Nem, nem csak a végére, közben is zavart, ezért is akartam már anno abbahagyni) Szóval úgy döntöttem, már csak ezért sem lesz Bellás vége. És különben is snassz lett volna. :) (eredetileg sem lett volna Bellás vége egyébként, az első perctől nem is számoltam ezzel a lehetőséggel :D) A kép szándékos választás, direkt ezért vágtam ki a filmből. :) Mellesleg tényleg jó film. És Javiert nagyon bírom benne. Végig remekül játszik. :) Nekem tökéletesen hiteles... :DDD
@ktkriszti: Nem értek veled egyet Cullen ügyben. Szerintem meg pont azért kell beletörődniük Edward döntésébe, mert szeretik, és ha szeretsz valakit, akkor elfogadod a döntését, bármi legyen is az. Mit tehettek volna, láncra verik, és haza rángatják? :) Edward 50 éve elkövetett egy hibát. Hogy ez most az volt, hogy megteremtette Shiro-t, vagy az, hogy otthagyta, édes mindegy. Ahhoz, hogy meglelje a lelki békéjét, helyre kell hoznia azt, amit tett. És hogy Hucak szavaival éljek: Az első hibánál kell kezdeni... És az első hiba nem Bella volt, hanem Shiro. És ha csak simán megtalálják, és összeborulnak Bellával, abban nincs semmi, hiszen mindenki ezt várta, erre számított, és pont emiatt semmitmondó lett volna. Elég sokat gondolkoztunk egy olyan befejezésen, ami váratlan, és ami miatt nem fullad a történet a millióból egy hibájába. Az, hogy senki nem tud elvonatkoztatni a Bella-Ed dologtól, számomra már csak azért is érthetetlen, mert hiszen az egész sztori pont arról szólt, hogy az élet elválasztotta őket. És csak mert mindenki Bella-Ed történetet ír, nem kell nekem is ragaszkodnom ehhez. Ez az írói szabadság. :) Persze ennek ellenére tisztában voltam azzal, hogy sokaknak nem tetszik majd. De én nem szenvedek a mindenkinek megfelelni problémától, már csak azért sem, mert ez lehetetlen vállalkozás lenne. :DD
És nem baj, hogy másképp látod, de utáltam volna magam, ha a TE a szokványosság mocsarában süllyed el.
@Csicsi13: Nos, itt azt kell meglátni, hogy a mérleg egyik részén ott a szerelem, a másikon a gyermek. Bella is gyermeke, ez igaz, de ugyanakkor azt is tudja, hogy Bella nincs egyedül. Ezzel szemben Shiro is a gyermeke, akinek most szüksége van rá, és nem fordulhat el tőle. Főleg azután nem, hogy ötven évig nagyívben tett rá, mégha meg is látogatta olykor. Szóval ez olyan, mintha Carlisle elhagyná a gyermekeit a szerelemért abban a pillanatban, amikor a gyermekei sikoltva kiáltanak utána. Itt a szülő és a hős szerelmes között billent a mérleg nyelve, arra, amerre SZERINTEM billennie kellett... :D
@Dorye JAG: Jaj, hát ki mondta, hogy meleg? Ti gondoltatok rögtön erre az alternatívára, pedig egyértelmű volt, hogy véletlen sem fogok ilyet írni bele. :) Szeretem a meleg sztorikat, de Edwardról semmi pénzért nem írtam volna ilyet. És aki mögé akart látni, annak sikerült is. :) Pl Judynak. :D
@Nikla: Igazából két okból nem lett Bellás vége. Egyrészt az mindenképpen, és végérvényesen lezárta volna. Másrészt meg általában mindenhol Bellás vége van, amúgy sem vagyok happy end függő, és a végére már nagyon zavart, hogy mindenki erőlteti a Bella kérdést. (Nem, nem csak a végére, közben is zavart, ezért is akartam már anno abbahagyni) Szóval úgy döntöttem, már csak ezért sem lesz Bellás vége. És különben is snassz lett volna. :) (eredetileg sem lett volna Bellás vége egyébként, az első perctől nem is számoltam ezzel a lehetőséggel :D) A kép szándékos választás, direkt ezért vágtam ki a filmből. :) Mellesleg tényleg jó film. És Javiert nagyon bírom benne. Végig remekül játszik. :) Nekem tökéletesen hiteles... :DDD
@ktkriszti: Nem értek veled egyet Cullen ügyben. Szerintem meg pont azért kell beletörődniük Edward döntésébe, mert szeretik, és ha szeretsz valakit, akkor elfogadod a döntését, bármi legyen is az. Mit tehettek volna, láncra verik, és haza rángatják? :) Edward 50 éve elkövetett egy hibát. Hogy ez most az volt, hogy megteremtette Shiro-t, vagy az, hogy otthagyta, édes mindegy. Ahhoz, hogy meglelje a lelki békéjét, helyre kell hoznia azt, amit tett. És hogy Hucak szavaival éljek: Az első hibánál kell kezdeni... És az első hiba nem Bella volt, hanem Shiro. És ha csak simán megtalálják, és összeborulnak Bellával, abban nincs semmi, hiszen mindenki ezt várta, erre számított, és pont emiatt semmitmondó lett volna. Elég sokat gondolkoztunk egy olyan befejezésen, ami váratlan, és ami miatt nem fullad a történet a millióból egy hibájába. Az, hogy senki nem tud elvonatkoztatni a Bella-Ed dologtól, számomra már csak azért is érthetetlen, mert hiszen az egész sztori pont arról szólt, hogy az élet elválasztotta őket. És csak mert mindenki Bella-Ed történetet ír, nem kell nekem is ragaszkodnom ehhez. Ez az írói szabadság. :) Persze ennek ellenére tisztában voltam azzal, hogy sokaknak nem tetszik majd. De én nem szenvedek a mindenkinek megfelelni problémától, már csak azért sem, mert ez lehetetlen vállalkozás lenne. :DD
És nem baj, hogy másképp látod, de utáltam volna magam, ha a TE a szokványosság mocsarában süllyed el.
@Csicsi13: Nos, itt azt kell meglátni, hogy a mérleg egyik részén ott a szerelem, a másikon a gyermek. Bella is gyermeke, ez igaz, de ugyanakkor azt is tudja, hogy Bella nincs egyedül. Ezzel szemben Shiro is a gyermeke, akinek most szüksége van rá, és nem fordulhat el tőle. Főleg azután nem, hogy ötven évig nagyívben tett rá, mégha meg is látogatta olykor. Szóval ez olyan, mintha Carlisle elhagyná a gyermekeit a szerelemért abban a pillanatban, amikor a gyermekei sikoltva kiáltanak utána. Itt a szülő és a hős szerelmes között billent a mérleg nyelve, arra, amerre SZERINTEM billennie kellett... :D
@Dorye JAG: Jaj, hát ki mondta, hogy meleg? Ti gondoltatok rögtön erre az alternatívára, pedig egyértelmű volt, hogy véletlen sem fogok ilyet írni bele. :) Szeretem a meleg sztorikat, de Edwardról semmi pénzért nem írtam volna ilyet. És aki mögé akart látni, annak sikerült is. :) Pl Judynak. :D
bekka15 2009.07.23. 10:47:05
hát ez a fejezet nagyon jo volt... Fantasztikusan írsz... Remélem fogod folytatni majd egysze.. :D
vadocq 2009.07.23. 11:42:48
Audry ,örülök, hogy ilyen befejezést választottál és mégegyszer örök hála ,hogy hagytad magad befolyásolni:)
Maradok őszínte híved.
Vadocq
Maradok őszínte híved.
Vadocq
vivcsi93 2009.07.23. 12:12:54
Csodálatos, én örülök ennek a befejezésnek, ez pont olyan váratlan, mint az összes többi csavarod a sztoriban. Várom a folytatást! Gratula Audry!!!!
Armanda 2009.07.23. 13:47:40
Szerintem ügyesen megoldottad,gratula!
Azért jó,mert befejezted,de mégis ha esetleg 1x úgy gondolod folytatni akarod,akkor ebből még akármi is lehet.:)Tehát Tiéd minden elismerésem,nagyon tehetséges vagy.És gratula a kedves segítő társaknak is!:)
Azért jó,mert befejezted,de mégis ha esetleg 1x úgy gondolod folytatni akarod,akkor ebből még akármi is lehet.:)Tehát Tiéd minden elismerésem,nagyon tehetséges vagy.És gratula a kedves segítő társaknak is!:)
hucak 2009.07.23. 14:13:28
akkor újra:
Csatlakozom Vadocqhoz! Örülök ennek a befejezésnek, és minden elismerésem!! :D
Lezártad, de mégis nyitva hagytad a lehetőséget a folytatásnak...
Végre egy olyan történetet olvashattunk, ami nem kimondottan Edward és Bella lamour-járól szólt... és ettől függetlenül is egy élvezetes, izgalmakkal teli, fordulatos sztori kerekedett belőle!!! Most is, csak gratulálni tudok nektek!!!
Csatlakozom Vadocqhoz! Örülök ennek a befejezésnek, és minden elismerésem!! :D
Lezártad, de mégis nyitva hagytad a lehetőséget a folytatásnak...
Végre egy olyan történetet olvashattunk, ami nem kimondottan Edward és Bella lamour-járól szólt... és ettől függetlenül is egy élvezetes, izgalmakkal teli, fordulatos sztori kerekedett belőle!!! Most is, csak gratulálni tudok nektek!!!
Judy1988 2009.07.23. 14:32:17
Áááá xD Köszi Audry xD Tudtam, én éreztem, én biztos voltam benne, hogy Ed nem lehet meleg...ahhoz túlságosan is szereted a karaktert xD xD xD Ejj...micsoda elismerés, hogy kiírtad, én beltrafáltam xD Mostmár megértettem, hogy miért mondtad mindig, hgoy szereted az elméleteimet xD xD
Amúgy, imádtam ezt a részt...rendesen sírtam, ahogy Te, mikor leírtad a VÉGE feliratot...potyogtak a könnyeim. Tökéletes befejezés, egy tökéletes sztorihoz. Abban továbbra is egyet értek...volt itt egy "negatív" kritika, ha jól emlékszem Krisztinától, akinek ezúton is köszönöm az őszinte véleményét. Az ő kommentjére reagálnék. Teljesen igazat adok Audrynak abban, hogy nem akart Bellás-Happy End-es véget. Merthogy...már annyiszor mondtuk, sőt, hangoztattuk, hogy ez nem egy Twilight, egy alkonyat rész. Ez egy teljesen különálló történet, aminek bár az alkonyat könyv az alapja, ezen kívül semmi közük egymáshoz. Miért kéne az, hogy Bellás-Happy Endes vége legyen? Úgy nem lenne értelme...akkor nem Audry története lenne, hanem csak egy Stephenie Meyer utánzat. Ez pedig így személyes, így Audryé:) Szerintem ez így volt jó.
Aki meg nem érti, hogy Ed miért választotta Shiro-t, azt már megmagyarázta Audry. Én a másik feléről, Bella feléről írnám le a véleményem. Hogy miért hagyta Bella egyszerűen elsétálni a szerelmét? Nagyon egyszerű. Ha szeretünk valakit, bármire képesek vagyunk azért, hogy ő boldog legyen. Akkor nem számít az, hogy mit érzünk, hogy nekünk fáj, ha mosolyogni, boldognak látjuk őt! És itt Audry más megvilágításba helyezte Bellát. Mert a mindig önző lányból most megértő szerelmest varázsolt, amiért én külön hálás vagyok neki. Végre Bella egyszer nem magára gondolt, hanem arra, akit szeret! És ez így volt tökéletes!
Köszönöm, hogy olvashattam, köszönöm, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus történetnek:) Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy ide keveredtem a sztoridhoz Audry :) És ezt majd még megvitatjuk xD xD xD
Csók mindenkinek, és bocsi a hosszú kommentért xD
Amúgy, imádtam ezt a részt...rendesen sírtam, ahogy Te, mikor leírtad a VÉGE feliratot...potyogtak a könnyeim. Tökéletes befejezés, egy tökéletes sztorihoz. Abban továbbra is egyet értek...volt itt egy "negatív" kritika, ha jól emlékszem Krisztinától, akinek ezúton is köszönöm az őszinte véleményét. Az ő kommentjére reagálnék. Teljesen igazat adok Audrynak abban, hogy nem akart Bellás-Happy End-es véget. Merthogy...már annyiszor mondtuk, sőt, hangoztattuk, hogy ez nem egy Twilight, egy alkonyat rész. Ez egy teljesen különálló történet, aminek bár az alkonyat könyv az alapja, ezen kívül semmi közük egymáshoz. Miért kéne az, hogy Bellás-Happy Endes vége legyen? Úgy nem lenne értelme...akkor nem Audry története lenne, hanem csak egy Stephenie Meyer utánzat. Ez pedig így személyes, így Audryé:) Szerintem ez így volt jó.
Aki meg nem érti, hogy Ed miért választotta Shiro-t, azt már megmagyarázta Audry. Én a másik feléről, Bella feléről írnám le a véleményem. Hogy miért hagyta Bella egyszerűen elsétálni a szerelmét? Nagyon egyszerű. Ha szeretünk valakit, bármire képesek vagyunk azért, hogy ő boldog legyen. Akkor nem számít az, hogy mit érzünk, hogy nekünk fáj, ha mosolyogni, boldognak látjuk őt! És itt Audry más megvilágításba helyezte Bellát. Mert a mindig önző lányból most megértő szerelmest varázsolt, amiért én külön hálás vagyok neki. Végre Bella egyszer nem magára gondolt, hanem arra, akit szeret! És ez így volt tökéletes!
Köszönöm, hogy olvashattam, köszönöm, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus történetnek:) Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy ide keveredtem a sztoridhoz Audry :) És ezt majd még megvitatjuk xD xD xD
Csók mindenkinek, és bocsi a hosszú kommentért xD
lora791 2009.07.23. 16:27:55
húúú... hát ez nem volt semmi... :D váratlanul ért ez a végkifejlet, nem erre számítottam, de persze tökéletesen jó volt :) amit nagyon nagyon sajnálok hogy vége :( már teljesen függő lettem :P
lauryka 2009.07.23. 16:57:28
Anyám! Nem is tudok mit írni... Annyira meglepődtem ezen a váratlan fordulaton meg a befejezésen, hogy ... Ahhoz képest, hogy Bella párti vagyok, nagyon nagyon tetszik a befejezés! Annyira meghatódtam, hogy elkezdtem pityeregni :$$
Az összes rész nagyon klassz volt! ;) Remélem egyszer lesz folytatása :)
UI: Fantasztikusan jól írsz és nagyon szeretünk :) (L)
Az összes rész nagyon klassz volt! ;) Remélem egyszer lesz folytatása :)
UI: Fantasztikusan jól írsz és nagyon szeretünk :) (L)
Heki... 2009.07.23. 19:32:19
Audry gonosz vagy :'( Végig bőgtem a búcsús részt Szegény Bella
Amugy az egész tetszik csak ez kicsit szivenütött
De van 1 jó hír xD ED NEM HOMÁR XD
Amugy az egész tetszik csak ez kicsit szivenütött
De van 1 jó hír xD ED NEM HOMÁR XD
Zs0ka 2009.07.23. 20:52:10
Jaj, Audry, gratulálok ehez a storyhoz! :D Imádom a befejezést is, mert tényleg a Twilightos történetek 99%-ában Edward-Bella befejezés lett volna. De itt nem! Mert ez a Twilight Extra, hölgyeim és uraim! :D Imádtam a befejezést! És az egészet :D Nagyon várom a következő részt! :)
Edward meg természetesen nem lehet biszex :D Én is kezdtem már rájönni arra, amit Judy írt, mikor másodszorra elolvastam az előző fejezetet :D Úgyhogy nyugodtan kezdtem olvasni az utolsót. :)
Audry, még egyszer gratulálok az egészhez! =)
Edward meg természetesen nem lehet biszex :D Én is kezdtem már rájönni arra, amit Judy írt, mikor másodszorra elolvastam az előző fejezetet :D Úgyhogy nyugodtan kezdtem olvasni az utolsót. :)
Audry, még egyszer gratulálok az egészhez! =)
ayumu 2009.07.23. 22:33:17
Sziasztok!
Először is szeretném leszögezni,hogy nagyon tetszett!!!!
A végétől függetlenül.
Mindenki véleményében van igazság.
Nekem sem nagyon érthető a dolog,de nem Én írtam.Szerencsés vagyok,hogy olvashattam.
Azért Ed és a Shiro gyerek is elmehettek volna a Cullenekkel hiszen úgy is megtalálhatta volna a boldogságot és akkor senkinek sem fájt volna.
Judy:Bella soha nem is volt önző.Nem tudom miket olvastál eddig,de nem volt az.Jó feszegette a határokat,de őszintén ki ne tette volna egy olyan pasinál,mint Edward?!
Szóval nem önző.
Ráadásul feladott mindent a szerelemért.
És most megint egyedül maradt.
Oké meglátogatja,de ki örülne,ha a szerelme,csak hébe hóba látogatná meg?!
Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet!GRATULÁLOK mindenkinek, aki közreműködött.
Remélem egyszer lesz folytatás.
És senkit nem szándékoztam megbántani ezzel a hozzászólással.Ez az Én véleményem és kész.
Ami a többi történetet illeti nemtúl szép dolog itt leszólni,ha nem tetszik ne olvassátok,vagy azon az oldalon írjátok meg a véleményeteket.
Bocsánat,ha valakit megbántottam.
Audry:gratulálok tehetséges vagy és nagyon jó a story.Eseménydús és egyedi,tele fordulatokkal.
Szia
:)
Először is szeretném leszögezni,hogy nagyon tetszett!!!!
A végétől függetlenül.
Mindenki véleményében van igazság.
Nekem sem nagyon érthető a dolog,de nem Én írtam.Szerencsés vagyok,hogy olvashattam.
Azért Ed és a Shiro gyerek is elmehettek volna a Cullenekkel hiszen úgy is megtalálhatta volna a boldogságot és akkor senkinek sem fájt volna.
Judy:Bella soha nem is volt önző.Nem tudom miket olvastál eddig,de nem volt az.Jó feszegette a határokat,de őszintén ki ne tette volna egy olyan pasinál,mint Edward?!
Szóval nem önző.
Ráadásul feladott mindent a szerelemért.
És most megint egyedül maradt.
Oké meglátogatja,de ki örülne,ha a szerelme,csak hébe hóba látogatná meg?!
Nagyon szerettem olvasni ezt a történetet!GRATULÁLOK mindenkinek, aki közreműködött.
Remélem egyszer lesz folytatás.
És senkit nem szándékoztam megbántani ezzel a hozzászólással.Ez az Én véleményem és kész.
Ami a többi történetet illeti nemtúl szép dolog itt leszólni,ha nem tetszik ne olvassátok,vagy azon az oldalon írjátok meg a véleményeteket.
Bocsánat,ha valakit megbántottam.
Audry:gratulálok tehetséges vagy és nagyon jó a story.Eseménydús és egyedi,tele fordulatokkal.
Szia
:)
Nikla 2009.07.24. 00:03:45
@Audry: Hát az biztos, hogy hiteles..tényleg jól játszott, nagy odafigyelés kell, hogy el ne röhögje magát egy két jeleneten(legalábbis szerintem)xD
Judy1988 2009.07.24. 01:39:55
@ayumu: Nem hinném, hogy bárkit is megbántottál volna:) Mindenkinek van véleménye, ahogy neked is, amit hálásan köszönök, hogy megosztottál velünk:) A lényeg ugyanaz:) Nagyon bejött a TE, és ezzel mindenki egyet ért:) A többi részletkérdés:)
miss alice 2009.07.24. 18:55:07
WÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚWÁÚWÁÚWÁÚWÁÚWÁÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!
imádomimádomimádoooooom!!!!!
nemtudok többet mondani.
hódolatom...meg...minden.
imádomimádomimádoooooom!!!!!
nemtudok többet mondani.
hódolatom...meg...minden.
Danielle 2009.07.24. 23:48:41
Igazság szerint én kicsit csalódott vagyok. Mármint, jó értelemben... :D
Csalódtam, mert nekem ez kevés... én még akarok részeket. >.
Csalódtam, mert nekem ez kevés... én még akarok részeket. >.
Dydus 2009.07.25. 08:20:52
Hát ami azt illeti nekem egyáltalán nem tetszett. De ahogy olvastam a többiek kommentjeit úgy látszik én vagyok itt az egyetlen épeszű (vagy az egyetlen hüje).
Sok Twilight fanfictiont olvastam már de a végén mindig az eredeti könyvnél kötöttem ki, az a legjobb. De ezt a fanficet tényleg nagyon szerettem, de hát nem lehet mindig minden úgy ahogy én szeretném. Szóval gratulálok:a végét sikerült hihetetlenül elszúrni.
Sok Twilight fanfictiont olvastam már de a végén mindig az eredeti könyvnél kötöttem ki, az a legjobb. De ezt a fanficet tényleg nagyon szerettem, de hát nem lehet mindig minden úgy ahogy én szeretném. Szóval gratulálok:a végét sikerült hihetetlenül elszúrni.
Armanda 2009.07.25. 10:50:58
@Dydus:Ez a történet NEM ALKONYAT!Lehet,hogy az alap meg a szereplők ugyanazok,de teljesen más,szóval egyáltalán nem törvényszerű,hogy Ed meg Bella összejöjjenek.Ez így rendben van nagyon,hisz ez a befejezés vagy száz féle újabb eseményt tartogat és ez kell,ha esetleg még a kedves szerző folytatni szeretné.
Meg amúgy is mit lehet még abból a szerelmeből kihozni?Ez sokkal izgisebb.:)
Meg amúgy is mit lehet még abból a szerelmeből kihozni?Ez sokkal izgisebb.:)
anililla 2009.07.25. 13:22:52
Nem találok szavakat arra, hogy eléggé ki tudjam fejezni mennyire tetszett ez a fejezet!:)Nekem semmi bajom azzal,hogy ilyen lett a vége, sőt én kifejezetten örülök neki, nagyon jó ötlet volt!!! Ugyan én is,mint sokan mások Bella-Edward forever párti vagyok, de ez nagyon tetszett!Sőt,nem érzem úgy, hogy hiányom lenne,hiszen újra találkoztak még mindig szeretik egymást,mint régen és ez a lényeg! Edwardnak pedig helyesen kellett döntenie egy helyzetben és úgy is tett! Biztos vagyok benne, hogy ez a kis táv nem lesz akadály nekik a jövőben!:)Sőt,csak még izgalmasabbá teszi majd a történetet! Egyszóval imádom a végét!:)
Jó pihenést! És ne feledkezz meg rólunk...:)
Jó pihenést! És ne feledkezz meg rólunk...:)
Audry 2009.07.25. 15:19:30
@ayumu: Egyetlen gondolatot fűznék ehhez hozzá. Nem értek veled egyet Bella ügyben, és itt most mindenképpen Judy mellé kell állnom. Ugyanis számomra Bella nagyon is önző karakter a könyvben, nem titok, hogy én pont ezért nem szeretem őt. Nekem az az ember önző, aki azért barátkozik Jabobbal, hogy megcsinálja neki a motorját, hogy láthassa Edwardot, aki csak azért tart a lányokkal, hogy ne egyedül kelljen Port Angelesbe mennie, aki tudomást sem vesz a barátairól, csak mert épp el van keseredve, és utána is csak azért találkozik velük, mert az apja vissza akarja küldeni az anyjához, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy ha nincs Edward, jobb híján Jacob is megfelel... Természetesen mindenki másképpen látja a dolgokat, és ez így jó, így természetes, és is csak a saját, személyes véleményemet írom le, amivel sokan nem értenek egyet, de ezt nem is várom el. Nekem Bella karaktere egy percig nem volt szimpatikus, és Isten mentsen attól ,hogy ilyen embereket sodorjon az élet felém. :))))))) Ettől még a könyv jó, én szeretem, de nem is várom el Meyertől, hogy mindent úgy lásson, mint én. Ez az ő gyermeke, így írta meg, és én ettől függetlenül is élvezetesnek tartom a könyvet. :D És számomra az nem mentség Bella számára, hogy feladott mindent a szerelemért. Mert önmagáért adott fel mindent. Nem másokért. Edward sokkal önzetlenebb a New Moon-ban, mert ő a szerelmet adta fel azért, hogy megvédje Bellát. Na ez az önzetlenség, lemondani a saját boldogságodról, azért, akit szeretsz. Az más kérdés, hogy rossz döntést hozott. Bella azonban csak önmagáért tette, amit tett. Mert tudta, hogy Edward boldoggá teszi. Szóval számomra semmi nagy dolgot nem tett. De hangsúlyozom, ez az én véleményem, és megértem azokat, akik nem értenek egyet velem. Nem is kell, hogy egyformán lássuk a dolgokat, hiszen pont az a jó egy történetben, hogy mindenki mást lát a sorok mögött. :DDD
@Danielle : Hát Shiro tényleg dögös, az én képzeletemben is. :)
@Dydus: Nos, nem lep meg a véleményed, de csak egyet tudom mondani erre. Mi értelme van annak, ha mindenki leírja ugyanazt? Kb ezer olyat történet van a neten, ahol a végén Ed és Bella összejön. Baromi nagy kreativitás kell ahhoz, hogy leírjam én is ugyanazt, amit előttem ezren. És mi értelme van ficet olvasni, ha mindenhol ugyanaz a vége? Én nem vagyok Meyer, és nem akarom őt utánozni. És nem is fogom, mert arra bárki képes. De természetesen szíved joga így érezni, és biztos, hogy nem vagy ezzel egyedül. :D De ez nem a Twilight, és nem Meyer története, tehát nem is kell úgy megírni, mintha az lenne. Ami engem illet, én például utálom azokat a sztorikat, amik kiszámíthatóak, és idegesít, ha egyértelmű már a közepén, hogy mi lesz a vége. De hát nem vagyunk egyformák... :DDDD
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kommenteket, pozitívat és negatívat egyaránt, és örülök, hogy ennyi embert megszólalásra késztetett. :DDD
Ami a folytatást illeti, per pillanat még nem látom, hogy merre lehetne vinni. Márcsak azért sem, mert én nem erre akartam eredetileg. És most, hogy így lett vége, az eredeti még talonban lévő ötleteket már nem tudnám felhasználni hozzá. Mert már nem adott a helyzet. Szóval nem tudom, hogy lesz e folytatás, bár tisztában vagyok vele, hogy nyitva maradtak szálak, pl Ashanti. De az utolsó pillanatban változtattuk meg a végét, és így Ashanti eredeti szerepe úgy ahogy van kiesett. Szóval nem tudom... Majd meglátjuk.
Puszi mindenkinek, és köszönöm, hogy eddig nyomon követtétek a történetet. :))))
További szép napot: Audry
UI: Most nem reagáltam külön minden kommentre, de ettől függetlenül nagyon jól estek a szavaitok. Még egyszer köszi. :D
@Danielle : Hát Shiro tényleg dögös, az én képzeletemben is. :)
@Dydus: Nos, nem lep meg a véleményed, de csak egyet tudom mondani erre. Mi értelme van annak, ha mindenki leírja ugyanazt? Kb ezer olyat történet van a neten, ahol a végén Ed és Bella összejön. Baromi nagy kreativitás kell ahhoz, hogy leírjam én is ugyanazt, amit előttem ezren. És mi értelme van ficet olvasni, ha mindenhol ugyanaz a vége? Én nem vagyok Meyer, és nem akarom őt utánozni. És nem is fogom, mert arra bárki képes. De természetesen szíved joga így érezni, és biztos, hogy nem vagy ezzel egyedül. :D De ez nem a Twilight, és nem Meyer története, tehát nem is kell úgy megírni, mintha az lenne. Ami engem illet, én például utálom azokat a sztorikat, amik kiszámíthatóak, és idegesít, ha egyértelmű már a közepén, hogy mi lesz a vége. De hát nem vagyunk egyformák... :DDDD
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a kommenteket, pozitívat és negatívat egyaránt, és örülök, hogy ennyi embert megszólalásra késztetett. :DDD
Ami a folytatást illeti, per pillanat még nem látom, hogy merre lehetne vinni. Márcsak azért sem, mert én nem erre akartam eredetileg. És most, hogy így lett vége, az eredeti még talonban lévő ötleteket már nem tudnám felhasználni hozzá. Mert már nem adott a helyzet. Szóval nem tudom, hogy lesz e folytatás, bár tisztában vagyok vele, hogy nyitva maradtak szálak, pl Ashanti. De az utolsó pillanatban változtattuk meg a végét, és így Ashanti eredeti szerepe úgy ahogy van kiesett. Szóval nem tudom... Majd meglátjuk.
Puszi mindenkinek, és köszönöm, hogy eddig nyomon követtétek a történetet. :))))
További szép napot: Audry
UI: Most nem reagáltam külön minden kommentre, de ettől függetlenül nagyon jól estek a szavaitok. Még egyszer köszi. :D
Audry 2009.07.25. 15:23:19
Bocsi az elütések miatt, csak most látom, hogy néhány helyen mellé ütöttem. Azért remélem így is érthető, mit akartam írni. :)
ToOncsíí 2009.07.26. 21:13:48
utállak mert vége és imádlak mert megírtad ^^ :-D
egyszerűen...életelem mint a twilight saga nekem.:]
egyszerűen...életelem mint a twilight saga nekem.:]
Drusilla1985 2009.07.26. 23:16:49
Szia!
Bocsi, hogy csak most kommentelek, de eddig nyaraltam. Fantasztikus volt az egész. Nagyon-nagyon tetszett a történet. Bár a végén rendesen ledöbbentem:)Nagyon szupr volt :D
Bocsi, hogy csak most kommentelek, de eddig nyaraltam. Fantasztikus volt az egész. Nagyon-nagyon tetszett a történet. Bár a végén rendesen ledöbbentem:)Nagyon szupr volt :D
renike199 2013.11.16. 00:43:43
sziasztok!
Nemrég találtam erre az oldalra d nagyon tetszik. Megtudnátok mondani hogy van e folytatása a Twilight Extrának? És hogy hol találom? kösi
Nemrég találtam erre az oldalra d nagyon tetszik. Megtudnátok mondani hogy van e folytatása a Twilight Extrának? És hogy hol találom? kösi
Audry 2013.11.18. 15:04:12
Szia Renike!
A sajatszavak.com oldalon keresd, Kristályba zárt lélek címmel. De egyelőre még befejezetlen. Más történeteket is találsz az oldalon. Jó szórakozást hozzájuk. Ha nem okoz gondot, kérlek, kommentben majd jelezz vissza, hogy tetszenek.
Szép napot: Audry
A sajatszavak.com oldalon keresd, Kristályba zárt lélek címmel. De egyelőre még befejezetlen. Más történeteket is találsz az oldalon. Jó szórakozást hozzájuk. Ha nem okoz gondot, kérlek, kommentben majd jelezz vissza, hogy tetszenek.
Szép napot: Audry