A sötét angyal 6. fejezet
2009.08.03. 22:37
Először is, tudom, hogy késtem egy napot. Mindenkitől elnézést kérek, tegnap nem volt már erőm megcsinálni a posztot. De ma itt van. Végre... :) Ami a képet illeti... Nos, sokat gondolkoztunk Tűzliliommal, milyen is legyen Caleb. Hát ez lett belőle, remélem senki nem csalódott. (Bocsi Laura, hogy veled nem beszéltük meg, de két hét múlva leszel... Addig csak nem várhattam a poszttal. :D)
Caleb
Képtelen voltam levenni a szemem, azokról a finom vonásokról. A szőke hajkorona glóriaként ragyogott az arca körül. Valószerűtlen látomás. Az interneten láttam hasonlókat, amikor rákerestem a templom szóra. Akkor az izgatott, vajon lesz-e lehetőségem belépni egy felszentelt helyre. Azóta rá kellett jönnöm, hogy igencsak ritka az igaz hit által felmagasztosult hely. A tizenhat évem alatt is máshogy láttam a világot, mint a korosztályomba tartozó emberek. Nem csak azért, mert időről-időre bele kellett vájnom a fogam egy-egy nyakba, hanem azért, mert tudtam, több évszázadnyi létezés áll még előttem. A most körülöttem lélegző puhatestűek rég porrá fognak omlani, mikor én még ifjúságomat élem. Eddig ez megelégedettséget okozott, de ebben a pillanatban zavaróan gyötrő teher volt, hisz ezt a szőke, kék szemű lányt is a mulandóság illékony köde lengte körül.
Fölém hajolt és kisimított egy vérrel átitatott hajtincset a homlokomból. Alaposan ellátták a bajom, Molock testőrei. Hülye fejjel azt képzeltem, be tudok cserkészni egy másik vámpírt. Ostobaságom árát vajon apám fizeti meg? Az a vékonydongájú embernő, Eve, aki apám mögött állt... Mi fűzheti ehhez a lányhoz? Volt valami a szemük vonalában, ami vérségi kapocsra utalt. Itt az idő, hogy legalább ennek a kérdésnek utána járjak. Megpróbáltam kissé felemelkedni, és tagjaim egymás után jelezték ellenvetésüket az ötlettel kapcsolatban. Egy szó mint száz, kegyetlenül fájt mindenem. Segítő kezek támogattak meg tápászkodás közben.
- Köszönöm! — Csikorgattam fogaim.
- Nincs mit. De nem kell sietned. Úgy sem tudunk innen sehová se menni.
Végre féltérdre küzdöttem magam. Elég szar ügy ennyire elesetnek lenni egy ember előtt. Ráadásul sérüléseim miatt már jelentkezett is a fokozott szomjúságom. Ápolóm karcsú nyakán egyre vonzóbban és ingerlőbben verdesett az ér. A bőr halvány fénnyel világító felszíne alatt ott áramlott az az ízletes, erőt adó, rubin piros folyadék. A torkom izzani kezdett. Valamit megsejthetett a lány, mert lassan hátrébb húzódott. Arcán megfeszült figyelemmel vizsgált, valahogy úgy, ahogy az éhes ragadozót tartja szemmel az áldozata. De hát tényleg ezt akarom? Az imént még sajnálkoztam halandósága miatt, most meg az elhatalmasodó vérszomj hatására én lennék az, aki idő előtt bemutatja a kaszásnak? Mélyet lélegezve lazítottam el tagjaim.
- Nem bántalak, ne félj! — hangom recsegve tört elő belőlem.
- Miért bántanál? — a háta mögé intett. — Meg egyébként is, azok úgy sem hagynák.
Most vettem csak szemügyre cellánkat. Üres, szikla falú szoba. A mennyezeten csupasz izzó, magasan ahhoz, hogy egy ember elérje. Falikút a jobb falon. Bilincs karikák a balon. Magasan a plafon alatt keskeny, hosszúkás ablak. Remélem, nappalra redőnnyel takarják el, mert különben szenvedés lesz a napfény. Mármint nekem... Az acél ajtón vastag, golyóálló üveg. Most voltam csak igazán hálás apának, hogy annyit görnyedt velem a „tanulni valóm” felett. Az általános műveltség mellett, a „tantárgyak” között helyett kaptak a biztonsági rendszerek, a védelmi és a támadó fegyverzet ismeret is. Felderíteni a terepet. Ez volt most a feladat. Összeszűkült szemmel szimatoltam. Két különböző szag áramlott a levegőben, a kellemes gyömbér illat mellett, ami egyértelműen a lány felől szállt felém. Szám kiszáradt. Meg kellett nyalnom, hogy fel ne repedjen. Bosszúsan szisszentem fel. Nem akartam bántani ezt a lényt, de ha nem kapok inni, őt szárítom ki. Az agyam már teljesen tiszta volt. Az eszméletvesztés kábasága szétoszlott.
- Caleb Cullen a nevem. — Itt az ideje egy kis udvariasságnak. Hiába utáltam Luist, ebben azért igaza van. Az illik hozzánk, hogy minden helyzetben elegánsak és udvariasak legyünk. Ez fokozza a fensőbbségünket az emberek felett.
- Sophie Adams. — Karcsú ujjak fonódtak össze az enyémekkel. Határozottan rázott velem kezet. Mosolya fogadásokon és partykon edződhetett, mert most is felszikrázott. Nehezen lehet megszabadulni az ilyen beidegződésektől. De még mindig nem derült ki, mi fűzi Eve-hez. — Te is olyan furcsa vagy? Mármint, amilyenek ezek itt.
- Miért, milyenek? — mordultam fel. Idegesen felkuncogott. —Van itt egy őr, egy magas szőke, aki állandóan a nyakamat fixírozza, úgy ahogy te is az előbb. Elég idegesítő. Ne haragudj meg, hogy szóvá teszem, de valahogy hasonlítotok is. — Ingerülten horkantottam.
- Nem haragszom. És a kérdésedre a válasz az, hogy igen. Én is olyan furcsa vagyok — villantak elő a fogaim. Lehet, hogy mégis megharapom.
- Már hozniuk kellett volna az ételt. Mindig éjszaka hozzák. Nem is értem, miért késlekednek. — Remegő hangja és lassú, oldalazó hátrálása elárulta, hogy már fél.
- Már mondtam, hogy nem bántalak.
- De azok embereket támadnak meg és szétmarcangolják a torkukat...
- Honnan tudod? — Igazából nem érdekelt, de jobb, ha beszél, hátha lenyugszik közben. Utáltam a hisztérikusan sikoltozó nőket. Mindig kiborítottak, így az étkezések alkalmával is igyekeztem velük gyorsan végezni. A vergődés az rendben van. Velejárója a táplálkozásnak. De füldugó kell ahhoz, hogy az eszeveszett rikoltozástól ne szakadjon be a dobhártyája a vámpírnak.
- Rick velem volt, amikor elraboltak. — Kérdő tekintetemre, kicsit összeszedettebben folytatta. — Ő az évfolyamtársam a főiskolán. Azaz csak volt. — Elcsuklott a hangja és guggolásba csúszott a szobafal tövében. — Amikor belöktek az autóba, még láttam, ahogy az egyikük neki taszította a sikátor falának és feltépte a torkát. — Tekintete üvegessé vált, ahogy újra élte az iszonyatot. — Biztos meghalt. Nem lehet ilyesmit túlélni. Engem is meg fognak ölni, ugye?
- Nem tudhatod, ahogy én sem. De nem hiszem. Már megtették volna, ha ez a céljuk. — Valami meghatározhatatlan okból nem akartam, hogy tovább féljen. A rettegése nem okozott örömet, sőt, inkább ingerülté tett.
- Nem tudom mit akarnak. Nem kérdeznek semmit. Nem mondanak semmit. Talán téged küldtek, hogy ölj meg?
- Ja! De előtte összevertek, hogy ne legyek neked gyanús. Ugyan már!
- Bocsáss meg! — szégyenkezve hajtotta le a fejét.
Lassan lábra álltam. Megtornáztattam a karjaimat és a lábaimat. Arcomon a sebek kellemetlenül húzódtak a varr alatt. Büdösnek és összetörtnek éreztem magam. És ingerültnek. És frusztráltnak. Totál elegem volt. Kezdtem magam végképp felhúzni. Pedig most higgadtság kell. Hideg fej és elemzés. De jól jött volna most Syrus... neki biztos lettek volna ötletei, mit is kell csinálni egy ilyen szituációban. Jobb híján a lány mellé léptem és én is leguggoltam.
- Elmesélhetnéd, mi a menetrend. Hátha ki tudunk valamit találni és el tudunk szökni.
- Nappal csend van. Senki nem jön ide. De valami automata megnyitja a falikutat délelőtt tízkor. Körülbelül tíz percig folyik a víz. Ezután már csak délután öt körül nyitják meg. Éjjel tizenegy körül beadják az ennivalót. De most késik.
- Említetted, hogy valami főiskolára jársz. — Láttam, ahogy a mellkasa egyre nyugodtabban emelkedik és süllyed.
- Igen. Protokoll és külkapcsolatok szakon.
- Az mit jelent? — Ez most tényleg érdekelt. Tekintettel arra, hogy nappal nem mozoghattunk szabadon, csak estire jártam és az is elég nagy önfegyelmet kívánt tőlem. Nehezemre esett, hogy ne harapjam át az okoskodó, fontoskodó tanárok torkát. Pár év próbálkozás után apám feladta, hogy emberi közösségben tanuljak. Túl sok volt a takarítani való utánam. Persze, most már nem okozna akkora problémát az önmegtartóztatás. De tíz évesen még nem értettem, miért nem szabad megcsapolnom a biológiatanárt, ha egyszer olyan jó az illata. Összefutott a nyálam és termelődni kezdett a méreg. Megint! Ez igazán bosszantó! Felugrottam és az ajtóhoz mentem. A fém nagyot döndült az öklöm alatt. A válasz nem sokáig késett.
- Mit akarsz, kölyök?
- Ha két élő túszt akartok, akkor adjatok valakit inni, mert szomjas vagyok. — Az elakadó lélegzetre hátrakaptam a fejem. Jaj, ne! Már megint iszonyodva néz rám ez a szöszke. Ráhunyorítottam, mintha viccnek szántam volna a szavaimat, nehogy sikoltozni kezdjen. De mi a francot csinálok, ha hoznak valakit? Nem hiszem, hogy külön étkezőcellába vinnének, amíg kiiszom. Ez húzós lesz.
- Jól van, kölyök, kaptok enni. Így is tovább bírtad, mint a Főnök gondolta. Bár jó lett volna egy kis testmozgás. — Ezek szerint arra vártak, hogy neki esek a lánynak és ők ismét összeverhetnek. Nem számolhattak vele, hogy Luis stílusán edződtem.
Lassan nyílt az ajtó és hátrébb léptem. Ha kínálkozik valami lehetőség a szökésre, élni fogok vele. Csalódnom kellett. Tényleg ketten voltak, de az egyik az ajtón kívülről figyelt, míg a másik behozta a tálcát. Nem sok örömöt okozott, hogy egyértelműen engem tartottak veszélyesebbnek. Nincs az a vámpír, aki egy embertől, ráadásul nőtől, megijedne. Megkönnyebbülve láttam a tálcán a zacskókat. Bár eléggé utáltam, de most jól jött a nesszvér, ahogy a vérbankos tasakokat hívtam. A tálcán volt még két zsömle, meg valami hús és sajt féle is. A lány sem fog túlságosan legyengülni.
- Itt van. Zabáljatok, amíg megtehetitek — röhögött a szőke óriás, aki behozta az ennivalót. Közben valóban elég kiéhezetten meredt Sophie-ra. Kivillantak a fogaim miközben hörögtem.
- Mi van, kishaver? Neked kéne, mi? Finom falatnak tűnik. Remélem a Főnök a gondjaimra bízza, ha csalódik a kicsike nővérében. — Szándékosan froclizott.
- Hamarabb átharapom a torkod, mint hogy kárt tegyél benne. — Hamar megbántam a szájalásom, mert kiszólt az ajtón.
- Te, Hank! Én úgy látom, ez itt nem fér a bőrébe. Hívd már ide Charlie-t, hogy jólneveltséget verjen bele.
Az emlegetett verőlegény nyilvánvalóan készenlétben állt. Belépett ő is a cellába. Láttára erős hasonlóságot éreztem magam és a nemrég látott Gyűrűk Ura filmbéli hobbitok között. Ők érezhettek ekkora reménytelenséget, amikor megpillantották a barlangi trollt, Mória bányáiban. Hát ez forgácsot csinál belőlem.
- Elég legyen! Elééég! — A sikoltás nem csak engem viselt meg. A többi vámpír is összerezzent. — Hagyjanak már minket! Menjenek már ki! — A hisztéria egyre jobban maga alá temette a lányt. Mindenesetre, valahogy mégis célt ért, mert egy töprengő összepillantás után az őreink kimentek. Nem mertem közeledni a még mindig remegő lányhoz. Inkább a tálcára böktem.
- Egyél! Jót tesz. Megnyugszol tőle. — Felegyenesedet és remegő lábakkal az ennivalóhoz lépett.
- A fene vigye el. Ugyanannyi kaját adtak, mint eddig. De legalább valami zacskós innivalót is tettek mellé.
- Az az enyém. Egyél nyugodtan.
- Hogy érted, hogy az a tied? Egyedül akarod meginni?
- Naná! — alig tudtam beszélni a röhögéstől. Előrehajolt és kézbe vett egy zacskót, hogy jobban megnézze, mi is van benne.
- Úristen! Ez VÉR! — Egy gyors mozdulattal elkaptam a levegőben repülő zacskót, amit elhajított. Felszakítottam és gyors kortyokkal nyelni kezdtem a nesszvért. Elmosolyodtam azon, hogy akár egy nappal ezelőtt, milyen undorral ittam volna belőle. De a sebek miatt most nagyon kellett a vér, és a szükség nagy úr!
Miután végeztem a tálcára dobtam a kiürült zacskót. Sophie hitetlenkedve meredt rám. Égkék szemén, kristályos ragyogással ült még a könny. Újra félt és most nem tudtam megnyugtatni. Nem! Mert még mindig szomjas voltam és a késztetés erős volt. Megragadtam a másik zacskót is és kiszárítottam.
- Miért meredsz így rám? Nem támadlak meg! — sziszegtem rá bosszúsan.
- De te vért ittál... mi vagy te? Mi a fene vagy? Ezért zártak be?
- Nem. Nem ezért. De szerinted mi lehetek, ha csak este és éjszaka mozoghatok és vért iszom?
- De vámpírok nincsenek! Nem léteznek! Nem létezhetnek!
- Akkor tippelj, mi más vagyok?
- Őrült? Elmeháborodott?
- Nem túl bölcs dolog ilyet feltételezni és kimondani, mert mi van, ha tényleg az vagyok és emiatt neked esem?
- Már megtehetted volna eddig is.
- Így van. Nem tudhatod, milyen erős kísértést jelentesz nekem. Még mindig szomjazom, és a te véred biztosan frissítőbb koktél ennél a poshadt löttynél — böktem lábammal a tálca felé.
- Ne! Kérlek, ne csináld! Már így is elég rossz. Ne akarj még jobban megijeszteni!
- Nem akarlak. Anélkül is megy. — Valahogy szánalom ébredt bennem iránta. Rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt percekben pont úgy viselkedtem, mint ahogy Roxan szokott. Fejemet rázva próbáltam megszabadulni a kényelmetlen érzéstől. — Ne haragudj! Nem volt szándékos.
- Miért csináltad? — Szemében a rettegés mellett megjelent a kíváncsiság is.
- Felbosszantottál. Erőfeszítésbe került, hogy legyőzzem a véred utáni sóvárgást és ezt nyafogással és megvetéssel díjaztad. Naná, hogy berágtam.
- Még soha nem találkoztam ilyesmivel. Csak tőlük láttam effélét — bökött az ajtó felé. — Akkor nem csak ők ilyenek? Sokan vagytok? — Látszott rajta, hogy komoly erőfeszítéseket tesz a hisztéria ellen. Kérdésekkel próbálta megközelíteni a számára felfoghatatlant.
- Eléggé. De most már egyél.
Szavaimra fürgén újra a tálcához ment és kezébe vette az egyik zsömlét. Láttam, hogy idegesen beleharap. Továbbra is tartott tőlem és most már el akarta kerülni, hogy felbosszantson. Ezzel csak még jobban kihozott a sodromból. Nem értette meg, hogy nem akarom bántani?
- Most miért csinálsz úgy, mint a kisegér a macska előtt?
- Miért? Nem te vagy a macska? — szarkazmusa meglepett. Szeme már bátrabban csillogott.
- De! És legjobban azt utálom, ha erre emlékeztetnek. Egyél végre és ne szólj hozzám egy darabig.
A sarokba, hátrahúzódva néztem végig, ahogy evett. Kapkodóan harapott bele, de alaposan, lassan rágta meg. Mintha evés közben is fáradhatatlanul pörögnének a kerekek az agyában. Legalábbis így képzeltem. Lehunytam a szemem, hogy kizárjam a fejemből a zavaró képet. Nem nagyon értettem, mit is foglalkozom ezzel a lánnyal, ha egyszer a szabadulásra kéne koncentrálnom. Apám kényszerhelyzetbe került miattam. Az agyamba égett féltő, szerető nézése és a rettenet, amikor felismerte, hogy ott és akkor semmit sem tehet az érdekemben. Apám szeretett. Jobban, mint a saját létezését. Nyilvánvalóvá vált a viselkedéséből, ahogy Molockkal tárgyalt. Vajon ő is tudja, hogy én szeretem? Ismét megráztam a fejem. Gondolataim egyre másra elkalandoztak. Így nem fogunk tudni megszökni.
Sophie végzett az evéssel és mellém kuporodott. Nagyon magányos lehetett az elmúlt időben, ha egy szörnyeteg társaságát keresi. Mert ezek vagyunk az emberek számára: az éj leple alatt meghúzódó, fantázia szülte SZÖRNYETEGEK!
Sophie
Caleb Cullen volt a legfurcsább fiú, akivel életemben találkoztam. Úgy tizenhat éves forma volt, ugyanakkor valami megmagyarázhatatlanul azt sugallta, hogy talán még őreinknek is meggyűlne vele a baja, ha elszánná magát a szökésre. Mindenesetre, amióta közös cellánk volt, sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam a szőke óriástól. Nem tudom miért, de bíztam benne. Igyekeztem nem felbosszantani, de időről-időre az volt a benyomásom, hogy pont ezzel a viselkedéssel hozom ki a sodrából. Most is, ahogy szótlanul kuporogtam mellette, szinte áradt felém a türelmetlenség. Bosszúsan rázta a fejét, mintha szemtelen legyek zargatnák. Még összébb kucorodtam, hogy ne vonjam magamra a figyelmét. Amilyen pechem volt, pont erre kapta felém a fejét.
- Nem kell annyira összehúznod magad. Csak arra kértelek, ne beszélj, nem arra, hogy ne mozogj. — Fintora arcomba kergette a vért, mire még nagyobb érdeklődéssel nézett, és megnyalva a szája szélét, nagyot nyelt. Megállt bennem az ütő. Túl eleven volt még bennem Rick halála. Rettegtem, hogy ugyanarra a sorsra jutok.
Félrehajtott fejjel fixírozott, majd vállat vonva felállt és a cella legtávolabbi sarkába ment.
- Most egy darabig ne gyere a közelembe – mondta. Eszem ágában sem volt követni őt. A hideg szaladgált a hátamon.
Hosszú ideig egyikőnk sem szólt. Óráknak éreztem a perceket, napoknak az órákat. Mindenesetre éjfél után valamivel megállt valaki a cellánk ajtaja előtt. Félelem kúszott végig a tagjaimon. Az ilyen dolgok Eve életéhez tartoztak. Mindig is érdeklődve hallgattam, ha egy-egy esetről utólag elmesélt ezt-azt, de már akkor is tudtam, hogy én ilyen helyzetekben a sikoltozó túsz lehetnék csak. Most sem sok választott el tőle. Láttam, hogy Caleb szeme bosszúsan felvillan a sötét sarokban, ahová az izzó inkább árnyékot vetett, mint fényt. Az ajtó túloldalán az újonnan érkezett váltott pár szót az őreinkkel, majd tovább állt. A megkönnyebbülés érkeztével, minden erő elszállt belőlem. A könnyeket nem tudtam visszatartani, de legalább csak halkan hüppögtem.
Egy villanást érzékeltem a szemem sarkából és a következő pillanatban erős, kemény karok öleltek át és vontak Caleb furcsán hűvös mellkasához. Forró arcomat kellemesen hűsítette, míg tenyere megnyugtatóan dörzsölte a hátamat. Vajon honnan tudja egy vámpír — mert kétségkívül az volt —, mire van szüksége egy embernőnek? Az anyjától tanulta? Van egyáltalán a vámpíroknak anyjuk? Vagy úgy történik minden, ahogy a Hollywood-i filmekben?
- Caleb! Nem akarlak felbosszantani, tényleg! Csak... szóval... az érdekelne, hogy neked van édesanyád, vagy teremtőd, vagy minek hívjátok? — Olyan hosszan hallgatott, hogy lassan már nem is számítottam a válaszára, amikor megszólalt.
- Én tisztavérű vagyok. Anyám és apám is vámpír, de ez nagyon ritka a fajtámnál.
- Édesanyád nem aggódik érted?
- Nem hiszem. Igen hamar lepasszolt apámnak. Nem nagyon hiányozhatok neki, mert nem keresett eddig, soha. Egy véletlen baleset következménye a létezésem. — Bármennyire is keménynek igyekezett látszani, a hangján átszivárgott az elárultság és a csalódás érzése.
- És édesapád? — Azt hittem ennél komorabb már nem lehet, de tévedtem.
- Apám... ő aggódik. Láttam rajta, amikor foglyul ejtettek. Vele volt egy nő is. Valamilyen Eve — kérdően nézett rám. — Talán a rokonod. A szemetek vonala hasonló.
- Láttad Eve-et? Jaj, Istenem! Ő a nővérem. És hogy van? Milyen volt? — A szavak szinte összegabalyodtak a torkomban.
- Elszántnak tűnt. — A hangján éreztem, hogy elmosolyodott. — Ne félj! Értünk jönnek. Apámat semmi sem állíthatja meg és Eve is elég közel állt hozzá, hogy Molockra vesse magát. Együtt legyőzhetetlennek tűntek számomra.
Közelebb húzódtam hozzá és hagytam, hogy amit mond, kimossa belőlem a rettegést. Lassan hinni kezdtem benne, hogy élve kikerülök ebből a cellából. Az biztos, hogy Caleb apja eljön a fiáért, míg Eve értem tesz meg mindent. Ugyanakkor tudtam azt is, hogy Caleb nem hagyna itt Molocknak. Ha ő szökik, engem is visz magával. Éreztem a hangján, az ölelésén, sőt még azon is, ahogy sóhajtott.
Lehunytam a szemem és éber őröm ölelésében, elnyomott az álom. Napok óta először nyugodtan aludtam el, és telve voltam reménnyel, hogy a reggel közelebb visz a szabaduláshoz. Caleb valóban a legfurcsább fiú, ha ezt el tudta érni, csupán csak az ölelésével.
Szerző: LauraL
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://edwardcullen.blog.hu/api/trackback/id/tr631287014
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
reggi64 2009.08.03. 23:19:45
Nagyon tetszik nekem ez a Caleb fiú:)))
és a fejezet is szuper lett.
és a fejezet is szuper lett.
dzseni13 2009.08.03. 23:49:02
Ismét jól sikerült a fejezet!És Caleb HÁT....nagyon cuki!
csillibilli112 2009.08.04. 00:12:27
teteszett eza fei . igazából nem volt nagy akció benne de lapos sem volt. olan középút. majd a köviben lesz valami izgalom is remélem, kíváncsi vagok Eve és Ed sorsa hogy alakult, de nagyon tetszett ez a kissé romantikus hangvétel, a tapogatózó gondolatok. jó hogy mindkét fejbe valamelyest beleláttam :X
Armanda 2009.08.04. 06:52:07
Nagyon tetszik!Caleb kinézetét jól eltaláltátok,van benne egy kis Edward:)
Remélem hamarosan jön a következő,Én i kíváncsi vagyok Ed és Eve sorsára.
Remélem hamarosan jön a következő,Én i kíváncsi vagyok Ed és Eve sorsára.
Dorye JAG 2009.08.04. 08:53:13
Caleb karakterét nagyon jól eltaláltátok:)nagyon kíváncsi vagyok,hogy mi lesz Ed-del és Eve-vel. Áhh,Caleb nagyon cuki!!!xD
heli15 2009.08.04. 11:00:25
apáááám!!!! bagyon jó, ahh Caleb...imádom. én is kíváncsi vagyok Eve és Ed sorsára :D:D:D:D:D:D Mikor jön a kövi rész? alig bírom kivárni!!!!!
Audry 2009.08.04. 14:52:02
Most én válaszolok, mert Laura még két hétig nem lesz. Tudom, hogy sokat kellett várnotok erre a fejezetre, és hát a nyár miatt most amúgy is punnyadás van. De a következő fejezet már majdnem kész. Még kb három oldal hiányzik belőle. De próbálom minél előbb megírni. :)
Calebbel kapcsolatban eléggé tanácstalanok voltunk. Muszáj volt megtalálnunk hozzá a megfelelő személyt, hiszen az egész fejezet róla szólt, nem tehettem ki Edwardot a képre. Olyan valaki kellett, akiről sok kép van a neten, hátha kell még később, és ugyanakkor illik is rá a szerep. Nos, végül úgy érzem, megtaláltuk a megfelelő arcot hozzá. Remélem ti is így érzitek. :)
Calebbel kapcsolatban eléggé tanácstalanok voltunk. Muszáj volt megtalálnunk hozzá a megfelelő személyt, hiszen az egész fejezet róla szólt, nem tehettem ki Edwardot a képre. Olyan valaki kellett, akiről sok kép van a neten, hátha kell még később, és ugyanakkor illik is rá a szerep. Nos, végül úgy érzem, megtaláltuk a megfelelő arcot hozzá. Remélem ti is így érzitek. :)
vadocq 2009.08.05. 15:23:53
Hali :)
Nagyon szeretem a történetet de most nem is erről akarok írni mert tudjátok nagyon jól mit érzek mikor olvashatlak benneteket.
De hogy merészeltek egy ilyen jó pasi képét ide tenni ,hogy meló időben igy sovárogjak :)
Nagyon szeretem a történetet de most nem is erről akarok írni mert tudjátok nagyon jól mit érzek mikor olvashatlak benneteket.
De hogy merészeltek egy ilyen jó pasi képét ide tenni ,hogy meló időben igy sovárogjak :)
Honeyadry 2009.08.05. 15:35:15
Sziasztok! Nagyon nagyon jó lett a fejezet, a fotó és a jellem telitalálat!Remélem minél hamarabb lesz folytatás. Jaj nagyon cuki ez a Caleb gyerek, tiszta apja...
bubuska93 2009.08.05. 17:25:25
Imádtam :D
és az összes eddigi fejezetet is :D folytatást! folytatást! folytatást! :D:D:D
és az összes eddigi fejezetet is :D folytatást! folytatást! folytatást! :D:D:D
Nikla 2009.08.05. 23:39:26
Ez nagyon jó alig várom a folytatást!
Ez a kép ..ez hayden christensen?
Vagy csak eszméletlenül hasonlít rá?
Bár az egyik kedvencem.könnyen felismerem:)
Ez a kép ..ez hayden christensen?
Vagy csak eszméletlenül hasonlít rá?
Bár az egyik kedvencem.könnyen felismerem:)
Audry 2009.08.06. 00:16:13
@vadocq: :DDDD Örülök, hogy tetszik neked, mert szerintem sem csúnya a srác. :) De legközelebb valaki rondát választunk, ha ez gondot okoz neked. :DDDDDD
@Honeyadry: Megérte ennyit agyalnunk azon, ki legyen a képen. :D
@Nikla: Igen, ez ő. Olyan srác kellett, akiről jó sok kép van, hátha kell még később is. És olyan fiút szerettünk volna, aki egyrészt elég kölyök arcra, másrészt hasonlít Caleb személyleírására, harmadszor meg azért hihető, hogy Edward vére. Liliommal azonnal tudtuk, hogy ő a jó srác, ahogy felmerült a neve. :)
Folytatás lesz nemsokára. :)
@Honeyadry: Megérte ennyit agyalnunk azon, ki legyen a képen. :D
@Nikla: Igen, ez ő. Olyan srác kellett, akiről jó sok kép van, hátha kell még később is. És olyan fiút szerettünk volna, aki egyrészt elég kölyök arcra, másrészt hasonlít Caleb személyleírására, harmadszor meg azért hihető, hogy Edward vére. Liliommal azonnal tudtuk, hogy ő a jó srác, ahogy felmerült a neve. :)
Folytatás lesz nemsokára. :)
sylla 2009.08.06. 19:58:26
nagyon jólett ez a fejezet !! És ez a Caleb !! Wow Tetszik a személyisége :DDD
Várom a folytatást :)
Várom a folytatást :)
helga06 2009.08.11. 11:45:07
na végre itthon...alig vártam már ezt a fejezetet. nekem nagyon tetszett. Caleb lett az újdonsült kedvenc karakteren:P:D jó lett nagyon! csak így tovább!
heli15 2009.08.11. 19:02:04
nagyon jó lett, alig várom a kövi részt!!!
mikor jön???
mikor jön???
bbnb04 2009.08.13. 17:17:01
Már nagyon várom a sötét angyal köv. fejezetét, lehet tudni mikor jön? :)
Audry 2009.08.14. 00:58:04
@bbnb04: A helyzet az, hogy már majdnem kész, de mivel egész héten fájt a fejem, nem tudtam befejezni még. Mivel ugye most én vagyok a soros. :) Cserébe viszont elég hosszú lesz, már most tíz oldal fölött van, és még nincs kész. :)
jacobfan 2009.09.09. 13:45:39
király!!!
de hol lehet megnézni az előző fejezeteke ha vannak persze
de hol lehet megnézni az előző fejezeteke ha vannak persze
Audry 2009.09.09. 15:00:39
@jacobfan: Jobb oldalt, az oldaldobozok között találszt olyat, hogy a Sötét angyal. De inkább a sajatszavak.com-on nézd, mert minden történetnek ott lesz folytatása. Ez a honlap már nem frissül...
szöszkehölgy 2009.11.26. 12:45:31
Milyen egy szívdöglesztő pali.
Váhh. :):)
Váhh. :):)