Twilight Extra 13. rész
2009.02.18. 10:00
Kedves mindenki! Mielőtt elkezdeném, muszáj szólnom pár szót, mert ez a fejezet rendesen taccsra vág majd mindenkit, ezt előre megígérem. Először semmit sem fogtok érteni, sőt, asszem a fejezet végén sem biztos, de megígérem, hogy idővel összeáll majd a kép. Tegnap történt valami, (a Nikitás dolog), ami elgondolkoztatott. Nem így terveztem a történetet, ez a fejezet sokkal később került volna terítékre, annak ellenére, hogy most írtam csak meg, de végülis rájöttem, így sokkal ütősebb lesz. Legalábbis remélem. :)
Ezúttal tényleg 18-as karika, és innentől ez így is marad, szóval mindenki saját felelősségre olvassa! A történet kemény fordulatot vesz, és váratlanul ér majd mindenkit. A kemény fordulat nem csak a hirtelen változást jelenti, de azt is, hogy jó idegek kellenek majd hozzá. Azt hiszem, innentől eltér majd a megszokott Twilight Fanficek-től.
Előljáróul még annyit, hogy remélem, senkit sem ijeszt meg a folytatás, és bízom benne, hogy inkább örülni fogtok neki, mint negatív értelemben csalódni, de ezt nem tudom garantálni. Régóta ígértem már, hogy izgalmas lesz, most az lett, de nem úgy, mint várnátok. Aki ennél a fejezetnél úgy dönt, hogy tovább nem olvassa, annak ezúton is köszönöm az eddigi figyelmét és kitartását, és szeretnék elnézést kérni a drasztikus fordulat miatt. Nem húzom tovább az időt, a véleményeket továbbra is várom, akkor is, ha negatív, bár a most kijelölt irány már végleges, változni nem fog. Legalábbis visszafelé nem. Majd megértitek. Jó olvasást mindenkinek :P.
Tűzliliom, ezúton is köszönöm a segítségedet, és a türelmedet. Ha elolvasod megérted miért mondom, de talán már most is érted. Ezt a fejezetet Neked ajánlom, remélem továbbra is támogatsz, és máskor is ellátsz jó tanácsokkal.
A vad
Satine
Magasan járt a Hold az égen. Fénye alig szűrődött át a sűrű lombokon, de nem zavart a sötétség. Úgy láttam, mintha nappal lenne. Sebesen rohantam a fák között, élvezve, ahogy a szél keményen az arcomba csapódott. Az ágakat nem is éreztem, csak a hűvös szellőt, amit húztam magam után, mint egy papírsárkányt. Csodálatos éjszaka volt, bár nekem minden éj megnyugvást jelentett. Pezsegtem, mint a pezsgő, és a vérem szinte forrt, pedig testem hőmérséklete nem indokolta melegségét.
Ahogy egyre beljebb jutottam a rengetegben, hirtelen orrfacsaró bűz vágódott az arcomnak, ami megállásra késztetett. Nyugatról jött a szag, és ocsmány volt, akárcsak egy három hetes vízihulla szaga. A gyomrom is kifordult, ami nem csoda, hiszen átlagon felüli érzékenysége orromnak még a kutyák szaglását is sokszorosan felülmúlta. Átható, fullasztóan édeskés, rothadó szag volt, amihez hasonlót még sosem éreztem. Minél közelebb értem a forrásához, annál kellemetlenebb lett. Átjárta a bőrömet, beette magát az egész testembe, mint egy féreg, úgy kúszott az orromba. Legszívesebben hátat fordítottam volna neki, de kíváncsiságom nem eresztett. Közelebb mentem, és már öklendezve hajtottam félre az ágakat. Próbáltam nem lélegezni, de ez sem segített, mert akkor is ott éreztem mindenhol, belém ivódott, és azt hittem, hogy soha többé nem szabadulhatok tőle. Undorodva léptem a barlang elé. Tudtam, hogy onnan jön. Még a falakból is az áradt. Oszladozó, rothadó hús szaga. Émelyítő volt. Szerencsére üres gyomorral nem tudtam hányni, de még így is elborzasztott, hogy ilyen szag egyáltalán létezik.
Több száz éves múltam során sem éreztem még ehhez foghatót. Beljebb merészkedtem. Mindenhol csak tetemekbe botlottam. Igazi múzeumban találtam magamat, csupa bomló állatmaradvány. Szarvas, medve, farkas, oroszlán. Volt itt minden, amit csak az erdő rejt. Aztán megláttam őt is.
A kosztól alig látszott az arca. Magas volt, karcsú, talán túlságosan is. Vicsorogva nézett rám, morgása visszhangzott a kőfalak között. Mézbarna szemei vadul villogtak. Mereven állt, ugrásra készen. Haja a válláig ért, összetapadt a sártól, vértől és még ki tudja mitől. Ruhája szakadt volt, még a színét is nehéz lett volna megtippelni. Talán sötétkék volt az inge, de már csak a szentlélek tartotta rajta, nem is értettem hogy nem hagyta még el. Pólója szürkének tűnt, de igazából bármilyen színű lehetett egykoron. Farmert viselt, ami a bal térdén szét volt szaggatva. A jobb lábán véres szakadás látszott, bár nem tudtam megítélni, saját vére színezte e majdnem feketére, vagy az áldozataié, de azt tisztán éreztem, hogy vérszagot áraszt. Nem csak a ruhája, ő maga is. Állati vértől bűzlött az egész teste. Talán helyes lehetett egykor, de most rémesen festett.
Meglepődtem volna, hogy nincs egyetlen sérülés sem az arcán, de tudtam, hogy mi az oka ennek. Olyan volt, mint én, azzal a különbséggel, hogy ki tudja mióta bujkálhatott a barlang falai között, és persze én sosem vetemedtem volna állati vérre. Gusztustalan.
Mégsem tudtam meghátrálni, mert igéző, gyűlölködő tekintete béklyóba zárta az enyémet. Tett felém egy gyors lépést, és fenyegető pózba merevedett. Hófehér fogai beragyogták a sötét helységet. Áradt belőle az állatias harag, de ez csak még jobban vonzott.
Sosem láttam még, pedig évek óta az erdőben vadásztam. Nem is értem, hogy kerülhette el a figyelmemet, főleg, mert szagát már mérföldekről lehetett érezni. Talán csak azért nem botlottam még belé, mert ritkán merészkedtem fel a hegyekbe. Legalábbis eddig nem igen jöttem el ilyen messzire. Elképzelni sem tudtam, hogy mennyi ideje élhet itt, de abban biztos voltam, hogy hónapok óta. Legalábbis a sok tetem erre engedett következtetni.
Amikor újra felmordult, rájöttem, hogy cselekednem kell. Arra gondoltam, bárcsak Dante velem lenne. Ő egy perc alatt elrendezné a helyzetet, de egyedül voltam. Nem féltem, nem jelentett veszélyt rám. Lassan előhúztam a nyugtatópisztolyt a zsebemből. Gyanakvóan méregetett. Hirtelen mintha felismerte volna a veszélyt, mozdulni akart, de túl későn kapott észbe. A tű a vállába fúródott. Felüvöltött, de nem a fájdalomtól. Talán meg sem érezte. Megremegtek a fekete falak, és néhány kődarab hullott a barlang mennyezetéről a lábaink elé. Gyorsan mozdult, de kitértem előle.
Térdre rogyott. Fogcsattogtatva nézett fel rám, de már látszott rajta, hogy hatni kezd a nyugtató. Feltápászkodott, és ismét felém mozdult, de lelassította a vérében terjedő szérum. Volt időm megragadni a vállát, és előre lökni. Nekivágódott a falnak, és összeesett. Nem volt ereje felkelni. Tudtam, hogy a nyugtató nélkül fél kézzel elbánt volna velem, de most már gyenge volt.
Megvártam, amíg nem mozdult többé, aztán odamentem hozzá, és felkaptam. Könnyű volt, talán ha hetven kilót nyomhatott. Nem okozott gondot átvágni vele az erdőn.
Villám gyorsan haladtam, nem törődve semmivel. A szagától még mindig liftezett a gyomrom, ezért nem vettem levegőt. Fél óra alatt a raktárépülethez értem. Nem féltem, hogy bárki megláthat, mert a terület magántulajdonban volt. Dante vette meg vagy húsz éve. Azóta is szépen csendben éltünk benne. Senki sem tudott rólunk.
Az alaksorba mentem, és kinyitottam a hatalmas, tömör vasból készült ajtót. A megszokott látvány fogadott. Hűvös kőfalak, kemény betonpadló. A sarokban hatalmas, ősrégi íróasztal, amit nagyjából háromszáz éve készítettek. Sötét, vörösesbarna színe volt, nehéz, tömör ajtaja, és négy fiókja, egy középen, három bal oldalon. Az íróasztalon egy laptop állt, egy multifunkciós nyomtató, és egy hatalmas hangfal. Elég furcsán festettek a régi asztalon, de engem nem zavart a dolog, megszoktam már, és amúgy sem érdekelt az ilyesmi. Az asztaltól egy méterre egy szintén több száz éves, két ajtós szekrény kapott helyet, melyben Dantéval minden ruhánk elfért. Akkora volt, mint egy kisebb ház, de én szerettem.
Szemben a falnál volt az ülőgarnitúra. Fekete bőrből készült, ez volt a legújabb bútorunk, alig húsz éve gyártották, Dante külön megrendelésére. Robosszus méretű kanapé, és két kényelmes fotel tartozott hozzá. Előtte, egy üveglapos, fekete, faragott vaslábakon álló dohányzóasztalt helyeztük el.
Az ajtótól jobbra két ketrec állt, mellettük egy újabb kanapé, majd a falba erősített bilincsek. Dante szeretet otthon vacsorázni, így ezek a tárgyak szolgáltak éléskamraként, de most mind üres volt.
Vállamon a zsákmányommal átvágtam a termen, és az íróasztal melletti ajtót feltépve beléptem a fürdőszobaként funkcionáló helységbe. Régi, méretes vaskád állt a közepén, de nem igen használtuk. Inkább zuhanyoztunk, és azt sem sűrűn. Vécé nem volt, mi nem éltünk ilyesmivel, de csap és egy embernagyságú tükör volt a falra szerelve. Utóbbit csak én használtam.
Szerzeményemet a kádba fektettem, úgy ahogy volt, ruhástul, aztán megnyitottam a csapot. Meleg víz nem volt, de nem is kellett. Teleengedtem a kádat, addig, amíg az álláig nem ért a víz szintje, aztán elzártam a csapot. Mozdulatlanul feküdt, még mindig nem volt magánál.
Kibújtattam a ruhájából, mindent levettem róla, még az alsónadrágot is. Izgatott mosollyal vettem szemügyre hófehér testét, már amennyit láttam belőle a mocskos, szinte barna vízen keresztül. Egy percig még gyönyörködtem benne, aztán elővettem egy új szivacsot a szekrényből. Egy üveg habfürdőt borítottam a kádba, majd egy fél flakon tusfürdőt nyomtam a szivacsra, és hozzáláttam kiásni őt a mocsok alól. Nem volt egyszerű feladat. A kosz nagy része egészen rászáradt, néha a körmömre is szükség volt a siker elérése érdekében, de végül felszabadítottam fehér bőrét a szennyes, megkeményedett sárrétegtől.
Mikor végeztem, elégedetten vettem szemügyre értékes kincsemet. Sosem láttam még hozzá fogható szépséget, pedig fajtánk sok képviselőjével találkoztam már, de ő túltett mindenkin. Tökéletes volt, csak kissé sovány, de izmai így is jól látszottak.
Egyszerűen gyönyörű volt.
Előszedtem egy ollót, és levágtam a haját. Helyes frizurát készítettem neki, kamaszosat, amilyen az arca volt, aztán alaposan kimostam fürtjei közül is a beleragadt vér és kosz maradványokat.
Az egész fürdőszoba bűzlött még, de tudtam, hogy neki már friss, kellemes illata van, leszámítva az ereiben csörgedező, bűzös állatvér szagát, ami még mindig zavaró volt.
Kiemeltem a kádból ernyedt testét, és a padlóra fektettem. Végigjárattam ujjaimat meztelen, kockás hasán, majd bájos, ártatlan vonásain is. Hűvös bőrének érintése melegséggel töltött el. Olyan kemény volt a teste, mint a gránit, és olyan szép, amilyet csak a Jóisten teremthet.
Magára hagytam, de csak annyi időre, míg kerestem Dante szekrényében néhány ruhát. Felöltöztettem, de csak szépen lassan, hogy minél tovább vizsgálgathassam csontos, sovány testét. Elképesztő, hogyan lehet valaki ennyire izmos, amikor egy csepp súlyfeleslege sincs. Persze vámpír volt, mint én, és ez eleve garantálja a tökéletes alkatot. Kövér vámpírok nincsenek.
Mire végeztem felnyögött. Mély, de kellemes hangja volt. Visszavittem az otthonunkként funkcionáló terembe, és a falnak támasztottam, de csak addig, amíg rákattintottam vékony csuklóira a bilincseket, aztán finoman hagytam előre dőlni, míg a karperecek meg nem állították. Kinyújtott karjai tartották egész súlyát, de még mindig eszméletlen volt. Elléptem tőle, és egy büszke mosollyal végigmértem.
Ezúttal fekete kardigánt viselt, amit nem húztam össze, így jól látszott alatta a kék trikó. Farmert adtam rá, ami szintén fekete volt, és egy hozzáillő Nike edzőcipőt. Remekül festett.
A következő két órában a földön ücsörögtem, várva, hogy végre magához térjen. Először csak nyöszörögni kezdett, és néhányszor megmozdította feszülő karjait. Aztán szépen lassan kinyitotta a szemét, és zavaros tekintettel nézett fel. Kellett néhány másodperc, hogy kitisztuljon valamelyest a tudata. Amint a bilincsekre szegezte tekintetét, állatias morgás tört fel a torkából. Nekifeszült a vastag, fém karpereceknek, próbálgatva, hogy le tudja e tépni őket. Még az ő ereje sem volt elég ahhoz, hogy megszabaduljon tőlük.
- Szép jó reggelt kölyök – mondtam negédesen. És valóban, odakint már felkelt a nap. Tudtam, hogy hamarosan Dante is előkerül majd.
A foglyom félrebiccentette a fejét. Szúrós tekintettel méregetett, miközben erősödött a morgása, aztán hirtelen nagyot rántott csuklóin. A bilincs most sem engedett, de a falba vésett vége megcsikordult.
- Nyugalom szépfiú, még kárt teszel magadban – mosolyogtam rá szelíden.
Felüvöltött, és tajtékozva cibálta a csuklóit, de hiába. Felhúzta a felső ínyét, és úgy vicsorgott rám, mint egy megvadult farkas. Hörgő hangja bárkire a frászt hozta volna, de engem szórakoztatott szenvedélyes tombolása. Fél órán át vergődött, mire megmerevedett. Abban a pillanatban, ahogy kővé dermedt kamaszos teste, én is megéreztem, amit ő. Dante.
Felkeltem a földről, hogy illő módon elé siessek. Amikor nyikordult az ajtó, a kölyök újra felüvöltött. Félelmetes hang tört fel megviselt testéből. Dante megtorpant az ajtóban, és azonnal zsákmányomra szegezte hűvös tekintetét.
- Mi a szösz? – kérdezte. A fiú megvadulva esett neki a bilincseknek. Újra és újra ellökte magát a faltól, és szinte őrjöngött.
- Bocsáss meg, még kicsit feszült – mondtam félmosollyal az arcomon. Le sem tagadhattam, mennyire büszke vagyok, hogy ilyen értékes ajándékkal lephetem meg.
- Hát ez? – nézett rám kérdő tekintettel Dante. A hangja pont olyan távolságtartó volt, mint mindig.
- Ma akadtam rá a hegyen. Egy barlangban – közöltem elégedetten.
- Istentelen a szaga, te jó ég – fintorgott.
- Már megfürdettem, de úgy fest állati véren élt ideáig, bár nem tudom mi óta, mindenesetre elég sok tetemmel vette körül magát.
- Szóval odafent találtad?
Bólintottam. Dante elindult a kölyök felé, aki továbbra is fáradhatatlanul küzdött a szabadságáért. Amikor Dante megállt tőle egy lépésre, morogva vicsorgott rá.
- Elég legyen! – közölte Dante ridegen. A kölyök nem hallgatott rá. Veszettül csorgatta a nyálát, ahogy gargalizált. Dante előre nyújtotta kezét, de nem érintette meg.
A kölyök hangja megváltozott. Vinnyogni kezdett, majd nyűszítve rándultak össze izmai.
- Azt mondtam elég! – ismételte türelmesen Dante, majd leengedte a kezét. Foglyom zihálva hátrált meg. A falnak vetette hátát, de még mindig ellenségesen szikráztak a szemei.
- Mi van a csuklóján? – pillantott rám Dante.
- Valami karkötő. Nem tanulmányoztam még – vontam vállat. Naná, hogy nem, egész mással voltam elfoglalva.
Dante ismét kinyújtotta a kezét. A kölyök felhördült, majd eltorzult az arca. Bénultan figyelte Dantét, aki megragadta hófehér, a bilincstől kissé véres csuklóját. Valamennyire kirángatta a fém bilincs alól a bőr karkötőt, aztán összevonta a szemöldökét.
- Ez furcsa – motyogta maga elé.
- Micsoda? – kérdeztem kíváncsian közelebb óvakodva.
- A Cullenek címere. Mit keres a csuklóján?
A Cullenek neve nem volt ismeretlen előttem. Sokat hallottam róluk. Azért figyeltem fel rájuk, mert azt rebesgették, hogy nem ember véren élnek. Hát persze, hisz a kölyök is állatok vérét szívta.
- Úgy érted, hogy ő egy Cullen? – kérdeztem elképedve. Aztán valami más is eszembe jutott. Úgy húsz éve egy vámpírlány azt mondta, hogy találkozott Alaszkában a Cullenekkel, és hogy az egyikük olyan gyönyörű volt, hogy azóta sem bírta kiverni a fejéből. Ahogy elnéztem a kölyök páratlanul vonzó vonásait, lassan átjárt egy különös érzés.
- Adj egy percet – közölte Dante határozottan, aztán elengedte a fiút, aki megkönnyebbülten nyögött fel, amint a fájdalomhullám végre megszűnt a testében. Kimerülten zihált, miközben ijedten követte tekintetével Dantét, aki az asztal előtt álló ósdi, de még mindig jó állapotú székhez lépett.
Várakozóan meredtem kedvesemre, aki elővette a mobilját. Egy perc múlva megszólalt.
- Eiron, volna egy kérdésem – kezdte, majd rövid szünet után folytatta. – Nem hallottál mostanság eltűnt Cullen fiúról?
Újra a kis méregzsákra pillantottam, aki már ismét torokhangon morgott. Elképesztően édes volt, ahogy összeszűkült szemeivel Dantét fürkészte. Már nem tűnt olyan tébolyultnak, inkább óvatos félelem áradt gyilkos tekintetéből.
- Értem – bólintott Dante. – Nem, nem tudok róla semmit, csak hallottam egy pletykát, és gondoltam utána járok kicsit. Köszönöm a segítséget.
- Mi a helyzet? – kérdeztem, amikor kinyomta a telefont.
- Valóban eltűnt az egyikük. Három éve felszívódott, és azóta sem találják.
- Had találjam ki, Edward Cullenről van szó – tippeltem.
Dante meglepetten nézett rám.
- Honnan tudod? – kérdezte kíváncsian.
- Egy lány mesélt róla. Még régebben. Azt mondta, hogy nála szebb teremtmény nincs a földön, és elnézve a kölyök bájos vonásait, nem volt kétségem afelől, hogy ő akadt a hálónkba.
Dante eltűnődött egy darabig, aztán odament a fiúhoz, aki bizonytalanul húzódott a falhoz. Bátortalanul morgott még mindig, miközben elfordította a fejét, mintha attól tartana, hogy Dante meg fogja ütni.
- Ez a neved kölyök? Edward Cullen?
A fiú nem reagált a neve hallatára, márha csakugyan ő volt, de ezt biztosra vettem.
- Mi történhetett veled, amiért ilyen mélyre süllyedtél? Még sosem láttam ennyire elvadult vámpírt.
- Majd én kiderítem – ajánlottam lelkesen.
Dante töprengve szemlélte szerzeményemet, majd megszólalt.
- Előbb adjunk neki néhány napot, hogy megszokja itt. Aztán meglátjuk mihez kezdünk vele.
- Ezek szerint megtartjuk? – lelkendeztem.
Dante elfordult a vicsorgó kölyöktől, és elsétált a kanapéig, majd kényelembe helyezte magát.
- Eiron szerint veszettül gyors a kölyök. Még akár hasznát is vehetnénk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://edwardcullen.blog.hu/api/trackback/id/tr88949910
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nomika86 2009.02.18. 13:04:11
Hmm! Bocsika nem akarlak megbánta de ez meg mi? :) Kb a felénél leesett hogy Edwardról van szó! De elképesztő hogy mi lett !! Remélem ugyan ilyen izgi lesz a folytatás is:)
Riti4 2009.02.18. 13:20:23
ez veszettül jó.:-DD
először nem tudtam elképzelni h ki az elbeszélő, de a végére rájöttem.:-DDD
van egy elképzelésem h ki lesz a nő, de tuti meg fogod spékelni még valamivel. rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra.most még jobban mint eddig.:-DDD
hajnalban nagyon termékeny vagy.:-DDD ennek érdekében mindig feltartunk Tűliliommal.:-DDDD
puszi
R
először nem tudtam elképzelni h ki az elbeszélő, de a végére rájöttem.:-DDD
van egy elképzelésem h ki lesz a nő, de tuti meg fogod spékelni még valamivel. rettentően kíváncsi vagyok a folytatásra.most még jobban mint eddig.:-DDD
hajnalban nagyon termékeny vagy.:-DDD ennek érdekében mindig feltartunk Tűliliommal.:-DDDD
puszi
R
Audry 2009.02.18. 13:35:41
@Riti4: LOL. Erről beszéltem tegnap amúgy Tűzliliommal, de akkor még úgy volt, hogy csak kicsit előre dolgozok, de nem fogom feltenni, csak majd akkor, ha elér odaáig a történet. De közben rájöttem, hogy mekkora poén ez a csavar. De persze a kimaradt részek is kiderülnek majd :P Így végül is még izgalmasabb lesz, mint előre terveztem. Szóval így utólag talán egy isteni sugallat volt a Nikitás dolog :)
Audry 2009.02.18. 13:36:48
@Riti4: Jah, és igazán nagyvonalúak vagy :) Feltartotok :P:P:P:P Ezen jót nevettem, köszi!
Drusilla1985 2009.02.18. 14:40:43
Kicsit hirtelen váltottunk, de úgy érzem értem a gondolatmenetet. Legalábbis beindított egy történetet a fejemben, aztán majd meglátom, hogy mennyire gondoltam úgy, ahogy ti.:)
orszolia 2009.02.18. 15:20:22
Hát igen.én valahoyg nem így képzelt el a sztorit.Megvan h akkor most hol is tartunk és jó ez a rész is csak hát nekem a happy endes végű történetek jobban tetszenek.De így tovább én most is várom a folytatást ettől még uyganoylan izgi:P
Audry 2009.02.18. 15:25:26
@orszolia: Hol van még a vége???? Jézus... Ez még közel sem a vége, szóv még ne aggódj emiatt. Nem ez a záró epizód :P
orszolia 2009.02.18. 16:16:14
imádlak:$ezzel most megnyugtattál:P :D:D
KKitti91 2009.02.18. 16:48:53
Hát nagyon várom a folytatást:) Kíváncsi vagyok a kimaradt részre is...gyökerestől megváltozik a sztori??:) Sok sikert hozzá!
vadocq 2009.02.18. 17:20:09
Hát asszem egy másik történetbe csöppentem de majd csak kialakul.
hucak 2009.02.18. 17:40:04
Szia! Gratulálok. Minden esetre meg kell mondjam, hogy egy kicsit szíven ütött ez a csavar, de így is izgalmasnak találom!
Én valahol sejtem a kimaradt részek tartalmát, hogy miért is szökött el Edward otthonról.... feszülten várom a mihamarabbi folytatást...
Én valahol sejtem a kimaradt részek tartalmát, hogy miért is szökött el Edward otthonról.... feszülten várom a mihamarabbi folytatást...
tuunde92 2009.02.18. 18:09:25
Nagyon tetszett, csak kicsit váratlanul ért a fordulat :D vhogy végig sejtettem, h Edwardról van szó :D Kíváncsi vagyok a kimaradt részekre, úgyhogy biztos gyakran lesem meg van-e folytatás :D
Wixy-Tori 2009.02.18. 18:50:36
Huuuu... bocsi... de ez nem igazán az amit az ember várt volna :S Télleg izgi... meg érdkes és biztos fogom bovább olvasni... deee... sztem folytatásnak nem a lejobb... jobb lenne inkább ha valami előzmény lenne vagy nem tudom... sztem! Én inkább arra lennék kíváncsi hogy mi lenne az előző fejezet folytatása... nem értem hogy ezek után hogy lesz :'(
tűzliliom. 2009.02.18. 19:38:14
ÁÁÁÁÁÁ:DD Audry!!! IMÁDOM!!! jajj és a morgások, örök hálám értük:DDD és hörrrr de jó lett a bűzös rész:DDD... huh és látom magam előtt ahogy vicsorog... jajj nem tudok mit mondtani, mást mert csak habogás lenne...még fel kell dolgoznom... asszem még elolvasgatom párszor....nem bírok betelni vele...ez gáz? most perverz vagyok??? de nem baj:DDD
ohh akkor ma is hajnalozunk?????
ohh akkor ma is hajnalozunk?????
tűzliliom. 2009.02.18. 19:39:07
jah...ui:D és a kísérő kép!!!! OHHHHH...ilyen kell nekem is:DDD
Baba Yaga 2009.02.18. 20:59:40
Most sikerült egyhuzamban végigolvasnom az összes Extrádat...
A 12. végéig teljesen le voltam nyűgözve. Az érzelmek teljes palettája, kínlódás a köbön, ráadásul Edwardot még Skorpió csillagzattal is megáldottad (so I am :))..., tehát minden megvolt bennük ahhoz, hogy ideszögezzek engem a monitor elé, ami nálam nagy szó. Néhol kicsit el is mosódott bennem a határ az eredeti Saga és az extra version között... :D
A 13. résszel viszont előkerült ez a határ, és én padlót fogtam.
Jól előreugrottál, ez kétségtelen..., vagy éppen hátra? Mostmár nem tudom, mit gondoljak...
Mérgelődtem egy sort, de várok (türelmetlenül)... ;)
A 12. végéig teljesen le voltam nyűgözve. Az érzelmek teljes palettája, kínlódás a köbön, ráadásul Edwardot még Skorpió csillagzattal is megáldottad (so I am :))..., tehát minden megvolt bennük ahhoz, hogy ideszögezzek engem a monitor elé, ami nálam nagy szó. Néhol kicsit el is mosódott bennem a határ az eredeti Saga és az extra version között... :D
A 13. résszel viszont előkerült ez a határ, és én padlót fogtam.
Jól előreugrottál, ez kétségtelen..., vagy éppen hátra? Mostmár nem tudom, mit gondoljak...
Mérgelődtem egy sort, de várok (türelmetlenül)... ;)
Drusilla1985 2009.02.18. 21:17:25
Olvastam már pár ilyen időben ugrálós történetet és kedvelem az ilyesmit, bár azt hiszem, hogy én más nyomon járok, mint pár másik lelkes olvasó. Úgyhogy mostmár egyre kíváncsibb vagyok, hogy helyes-e az elméletem a történetről. És pont szombattól nem leszek itthon egy hétig. Meg fogok őrülni. Egy hétig azon fogok agyalni, hogy ez a sztori, vajon mennyire fogja átfedni a kialakított elméletemet. Ne értsétek félre ettől csak még izgalmasabb a dolog. Csak így tovább.:)
Miri518 2009.02.18. 21:25:40
Hát nem tudom, várom hogy mit hozol majd ki belőle, de nekem kicsit furi volt ez az egész. Mondjuk, erre biztos nem számítottam, és jó is, csak más, ... hohyha ez lett volna az első fejezeted, akkor is kíváncsi lennék a folytatásra =)
Hamar folytasd :) kíváncsi vagyok az okokra :) Jó munkát
Hamar folytasd :) kíváncsi vagyok az okokra :) Jó munkát
Audry 2009.02.19. 02:32:22
@Miri518: Hát elvileg nem ugrottam volna ekkorát az időben, de így hozta a helyzet, és már nem is bánom. Reggel a szokott időben lesz folytatás, és elvileg holnap után is. Szóval most nem kell annyit várnotok, bár azt nem ígérem, hogy mindig ilyen gyors leszek :) Egyelőre még számítsatok meglepetésekre, bár hogy mit szóltok majd hozzá,azt meglátjuk :S
Viszont a 18-as karikára készüljetek!!! Bár kövi fejezet nyugis lesz. Csak hogy legyen időtök feldolgozni a dolgokat. :D
Viszont a 18-as karikára készüljetek!!! Bár kövi fejezet nyugis lesz. Csak hogy legyen időtök feldolgozni a dolgokat. :D
Futótűz 2009.02.19. 09:15:13
Hű ez nagyon jó!!!
Az elején tisztára azt hittem, hogy mint mindig most is Edvard szemszögéből írsz, aztán...
Amikor kiderült, hogy az ismeretlen állati véren él, és ettől a beszélő rosszul volt, teljesen összezavarodtam. :D
És amikor kiderült milyen csinos és még karkötője is van, és nem más mint Edvard, hát ettől eldobtam az agyam, ilyen váratlan fordulatot!!!
Eszméletlen jó, egy kicsit ugyan képzavarban vagyok, nem tudom hova tenni a dolgot, de már tűkön ülök a folytatásért!!! :D
Az elején tisztára azt hittem, hogy mint mindig most is Edvard szemszögéből írsz, aztán...
Amikor kiderült, hogy az ismeretlen állati véren él, és ettől a beszélő rosszul volt, teljesen összezavarodtam. :D
És amikor kiderült milyen csinos és még karkötője is van, és nem más mint Edvard, hát ettől eldobtam az agyam, ilyen váratlan fordulatot!!!
Eszméletlen jó, egy kicsit ugyan képzavarban vagyok, nem tudom hova tenni a dolgot, de már tűkön ülök a folytatásért!!! :D
Audry 2009.02.19. 13:08:37
@Futótűz: Szia!
Gondoltam, hogy sokan nem fogják észrevenni, hogy a cím alatt ott egy név. Az azért van ott, mert megváltozott a narrátor :) Ha megnézed, a történet legelső részénél a cím alatt Edward neve van. Pont azért, mert már akkor tudtam, hogy később már nem csak az ő szemszögéből írok :) De ez senkinek nem tűnt fel szerintem :) Na te vagy az, aki úgy reagált, ahogy szerettem volna. Pont ez volt a célom :) De a legtöbben nem így reagáltak rá, bár ez persze nem baj, és tudtam is, hogy sokak lelkébe belegázolok, de hát egy történet szerintem akkor jó, ha meghökkentő, és váratlan. :) Amúgy pont azt akartam, hogy először mindenki azt higgye, hogy Edward mesél ismét, és azért van az, hogy először csak úgy beszélek róla, hogy ő... Hogy még akkor se essen le, hogy mi van :) Örülök, hogy tetszett, innentől izgalmasabb lesz, de minden ki fog derülni benne :D. Csak szépen fokozatosan...
Köszi, hogy leírtad a véleményed, most jobb kedvem lett :D
Gondoltam, hogy sokan nem fogják észrevenni, hogy a cím alatt ott egy név. Az azért van ott, mert megváltozott a narrátor :) Ha megnézed, a történet legelső részénél a cím alatt Edward neve van. Pont azért, mert már akkor tudtam, hogy később már nem csak az ő szemszögéből írok :) De ez senkinek nem tűnt fel szerintem :) Na te vagy az, aki úgy reagált, ahogy szerettem volna. Pont ez volt a célom :) De a legtöbben nem így reagáltak rá, bár ez persze nem baj, és tudtam is, hogy sokak lelkébe belegázolok, de hát egy történet szerintem akkor jó, ha meghökkentő, és váratlan. :) Amúgy pont azt akartam, hogy először mindenki azt higgye, hogy Edward mesél ismét, és azért van az, hogy először csak úgy beszélek róla, hogy ő... Hogy még akkor se essen le, hogy mi van :) Örülök, hogy tetszett, innentől izgalmasabb lesz, de minden ki fog derülni benne :D. Csak szépen fokozatosan...
Köszi, hogy leírtad a véleményed, most jobb kedvem lett :D
Wixy-Tori 2009.02.19. 17:09:06
Kicsit azt furcsálom még... hogy igazán alig jöttem rá... hogy a narrátor nő xD Meg persze nem derült ki hog ki ez... xD Én kíváncsi vagyok kik ezek az idegenek... és hogy Edward mért is lépett le! Ez a vonal teljesen új... nagyon kivi vagyok xD