Örök alkonyat
2009.04.06. 22:44
Mindenki hiányolja az Edward-Bella romantikát. (Én nem hihi!). De Laura és Nikita megírta az eddigi legjobb Twilight sztorit, amit olvastam. Muszáj veletek is megosztanom, mert ilyet nem mindennap olvas az ember. Sajnos nem túl hosszú, de a minőség kárpótol ezért. :))) 18-as karika. :P
Képet sajna nem találtam hozzá, majd megértitek miért... Kellemes szórakozást!!!
N: Edward végigsimított ráncos, csoffadt testemen, s még mindig képes volt lángra lobbantani. Az egyesülés előtti utolsó percben nyögve felemelkedett, s érzéki, fogatlan szájába helyezte az apró, kék pirulát. Hónapok óta erre a pillanatra vártam. Ma ünnepeltük a 600. házassági évfordulónkat...
Buja teste végre készen ÁLLT az aktusra. Óvatosan az ágy felé bicegett, törékeny, csontritkulásos váza recsegett-ropogott.
L: Aszott ajkait pengevékony száraz számhoz érintette. Bajuszom megcsiklandozta májfoltos orrát. Hiába! Az örök szerelem lángja lobogott mumifikálódott mellkasunk barlangjában, visszhangot vetve és ráfelelve a pacemakerünk által keltett dobbanásokra.
N: A nővérke, akit erre az éjszakára béreltünk, segített kissé megemelni évszázadok óta lógó melleimet, s így Kedvesem finoman megcirógathatta lepedékes nyelvével. Az ajkai közül kitörő bódító szájszag lelkem mélyéig hatolt, felkorbácsolva egy éve porosodó vágyamat. Edward türelmetlenül tépkedni kezdte Tenna lady-m ragasztós csíkját, de nem boldogult vele. Hol van már régi daliássága, kifogyhatatlan ereje? A múltba veszett, ahogy bronzvörös haja, s szoborszép teste.
L: A vágyam, miről már azt sem tudtam, hol találom! Ziháló asztmás lélegzetem homályos tükre lehetett csak érzéseimnek. Drága Edwardom ki reszkető tagokkal borult rám, akaratlan mozgásával felidézve ifjúságunk izzó pillanatait. Töredezett, göcsörtös kezeim közé vettem, halálfejet idéző arcát, belemerültem vizes borostyánszín szemeinek csipás látványába. Azok a ráncos fülek, az a tar koponya! Ó! Még mindig elvarázsolt! Ó! A szenvedély! Ahogy egymás felé mankóztunk! A járókeretek ütemes dübbenése! Rohamosan fogyott a távolság közöttünk! A remegő, reszkető testünk, ahogy a parkinson kór rázta tagjaink... Felidézte a csúcsot mely az emlékek homályába veszett... Mit is akatam????
N: Elhalóan suttogtam Szerelmem nevét, amitől örvénylő köhögőroham vette kezdetét. A torkomban lerakódott zöldes váladékot hiába kíséreltem meg kivetni hangtalanul tátogó számból, az görcsösen kapaszkodott remegő ínyvitorlámba. A csúcsok csúcsán Edward ajkait is hörgés hagyta el, de míg őt a gyönyör rázta meg, addig engem a megkönnyebbülés, hogy nem fulladtam meg.
- Neked is olyan jó volt, mint nekem? - kérdezte izzadtságszagot árasztó szőrös hónaljához szorítva fejemet.
- Igen. - leheltem alig engedve oxigént meggyötört tüdőmbe. Képességét férfiasságával egyetemben már rég elvesztette, így évszázadokkal később sem jött rá apró füllentésemre.
Köszi hogy ilyen zizik vagytok. Ezért szeretlek annyira titeket :PPP.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hucak 2009.04.06. 22:58:31
Halálosak vagytok! Így egyben végigolvasva...kész! Most már tuti nem fogok aludni!!! Minden elismerésem!!! :DD
pruu 2009.04.07. 12:18:11
Gratula csajok!! remélem még írtok ilyet!! :D
Nomika86 2009.04.07. 12:48:36
Gratula mindenkinek aki bele tette a kis gondolatai ebbe a kis "költeménybe" :D
Ametys 2009.04.09. 21:01:42
Fatcsi 2009.04.10. 21:38:27
csillibilli112 2009.05.01. 00:06:58
köszi mindkettőtőknek XD