Egy kép...és más semmi
2009.04.08. 10:00
Soha nem tartottam magam egy Elle (féle) magazint olvasónak, de ugye van az a kivétel, ami megerősíti a szabályt. Nos, ez a kivétel most eljött. Hangosan dörömbölt az ajtón, így kénytelen voltam beengedni, megnézni mit is akarhat.
Hát túl sokat nem. De nem tudom, miért vagyok ezen meglepődve. Igazából nem is értem az egészet.
Amúgy még meg is örültem, amikor csak a cikk hosszúságát és a képeket láttam.
Mert mi volt az első, amit észrevettem?? Hát persze. (és nyilván ezért is olvastam el az egészet) Oh. Természetesen ott figyel Edward szúrós, komor tekintettel, majd átböki a teret, ami köztem, és az újság lapja között van. Nyilván már mindenki látta a fent említett képet, de muszáj volt megemlítenem, mert a kezdet igencsak megfogta a kis fantáziámat. Amúgy jó kép lenne ez sőt. Bár Edwardon és Jamesen kívül mindenki más elsikkad rajta. Bár nekem ők ketten bőven elegek lennének. De még így is, már ezzel a kezdettel simán elkaptak volna. Aztán, Brad Pitt (Tom Criuset szándékosan nem említem, mert kiráz tőle a hideg, bocs.) és most direkt nem játszom az elfogulatlan ítészt. Hát ő úgy ahogy van, tökéletes vámpír volt. Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy ez még akkor volt, amikor én voltam zsenge fiatalka (persze most is az vagyok, a tévedés elkerülése végett). Úgyhogy csöppet elfogult vagyok. Ja és végül a madaras lány. Ez a kép, úgy ahogy van, tetszik. (Minő meglepetés!! De hiszen a másikak is tetszenek! Hát ezen igazodjon ki valaki.)
A cikkel magával viszont, már egy kicsit nagyobb bajban vagyok. Elképzelhető, hogy az én felfogó képességemmel van a probléma, de nem nagyon értem, hogy miről is szól a cikk durván nyolc hasábban.
Te még sosem érezted a kínzó vágyat, hogy vágtass és a hajadba kapjon a szél? Már hogy ne éreztem volna? Sőt! Nem csak a vágyat. Először értetlenül meredtem a sorokra, aztán leesett. A felelősségteljes felnőtt társadalom rettegve figyeli a tizenéveseket, (a mai fiatalságot) hogy vajon most megint, mit találtak ki maguknak. Vámpírok? Sötét korszak? Internetes szerepjátékok? Gótikus stílus? (Amúgy ez nem egy építészeti stílus? Nem is tudtam, hogy a divatban is használják, bár miért is lepődök meg ezen?)
Juj ezek milyen félelmetes dolgok! Amúgy még jó, hogy elolvastam, mert most gondolkodhatok azon, hogy honnan szerzem be a következő divatszezonra a gótikus fekete fűzőket (bakancsom már van, azzal nem lesz probléma) és a bőrszerkókat. Mert már tudom, hogy nagy nagy reneszánsza lesz ezeknek a holmiknak. Úgyhogy már azt is tudom én kis buta, hogy a gótikus stílus nem csak a művészettörténetben van jelen, hanem bizony keményen a divatban is. Tehát köszönettel tartozom a magazinnak, hogy megint tanulhattam valamit. Ezek után már komolyan elgondolkodok, hogy többször kellene hasonló újságokat olvasnom.
De hogy a fiatalokat emiatt miért is kell félteni? Tényleg ennyire komoly lenne a dolog? Vagy megint csak kellett valami kellően fontosnak tűnő téma, amit fel lehet dolgozni, és még jól kinéző színészek képeit is fel lehet hozzá használni. Ezt fel nem foghatom. Egyszerűen nem értem, hogy miért kell úgy kezelni egy tizenévest, mint akinek nincs ki az összes kereke, és csak a nagy okos felnőttek tudhatják mi a jó nekik. Persze, nyilván van erre is rossz példa, de azért valljuk be szeretjük eljátszani a mindentudó felnőttet.
Én semmi rosszat nem látok sem abban, ha egy tizenéves, vagy huszonéves érdeklődik a vámpíros, sötét sztorik iránt, vagy kedveli a fekete cuccokat, vagy ne adj Isten még az internetet is felhasználja, hogy kielégítse kíváncsiságát. Sőt még internetes közösségeket is létrehoznak! Nem értem mi a probléma ezekben a dolgokban, én is voltam fiatal, nekünk is voltak furcsa dolgaink, sőt. Mégis túléltem, és viszonylag normális felnőtt lettem. Bár lehet ezzel néhányan vitába szállnának velem, már ami a normálist illeti.
Én úgy emlékszem magamra, hogy teljesen könnyedén sikerült megkülönböztetnem a fikciót a valóságtól, a szerepjátékot az élettől. Igaz, hogy nagyon jól el lehet ezekben merülni, de pont ez a lényeg. Az szerintem teljesen természetes, hogy minden fiatal valamilyen szinten vonzódik a sötét oldalhoz akár még az ezotértiához is. Nincs ebben semmi különös. Nincs ebben semmi jelenség. És hogy ennek mi köze volt a fejlécnél lévő képekhez? Hát nem nagyon tudom.
Csak nem akarnak mindent a Twilight rovására írni? Még az is lehetséges, vagy még inkább az, hogy egész egyszerűen a felnőttek mindig annyira okosak.
Bár mindezen mondataimat megcáfolni látszik az a tény, hogy bizony elég egy könyv, egy szerethető (vámpír) karakter és egy tizenéves fruska sikítozó szörnyeteggé válik a tömegben azt visítva, hogy harapj meg, harapj meg;
Talán mégis aggódni kéne, mert akkor tényleg mondhatnám;bezzeg az én koromban :D Ha kíváncsi vagy a cikkre, itt megnézheted :)
http://www.box.net/shared/lb8i3g61r1
http://www.box.net/shared/gp5re6fspt
Szerző: Tűzliliom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ametys 2009.04.13. 21:10:16
azért, mert: 'Come to the dark side... we have COOKIES!' :D
egyébként meg jó a kritikád, én is hasonló véleményen vagyok... hogy miért érzik a szülők, hogy a gyerek végleg elfajult és menthetetlen, ha szereti a vámpír sztorikat, miért baj ha az, ha valaki szeret fekete cuccokban járni... mondjuk az már beteges, ha "tömeg divat", de néhányan tényleg azért öltöznek feketébe, mert szeretik... attól meg aztán feláll a hátamon a szőr, hogy néhányan, tényleg mennyire el tudnak fajulni, ha meglátják, tegyük fel pl a Rob Pattinson-t, és mintha vmi belecsapott volna, túl pörög benne az adrenalin, sikítozik mintha már nem is lenne ember...mintha a vámpírt alakító színész nem lenne ember... szörnyű...