Néhány kép és videó Robertről és Catherine Hardwicke-ről.
A változás szele
Alice-szel nem mentünk messzire. A tengerpart mentén sétáltunk, és a hullámok morajlását hallgattuk. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, néha jól esett a csend, mindkettőnk számára. A sirályokat figyeltem, ahogy egymás után csapódtak a vízbe, hogy aztán egy hallal a szájukban emelkedjenek ki belőle. Szépek voltak, tökéletes, áramvonalas testtel, és kőkemény csőrrel. Mindig is szerettem a sirályokat, talán azért, mert olyan gondtalannak tűntek. Szívesen cseréltem volna velük. Úgy véltem fantasztikus érzés lehet a fellegekben lebegni, és fentről nézni a lenyűgöző partot, és a lágyan ringatózó hullámokat.
Csak barátok
Egész éjszaka azon tipródtam, hogy mekkora hibát követtem el. Carlisle kissé haragos volt, amikor megtudta, hogy Bellával újra barátok leszünk. Nem örült a hírnek, mert félt, hogy ismét kiborulok majd valamin. Na igen, az utóbbi időben nem voltam túl szórakoztató társaság. Alice-szel azonban madarat lehetett volna fogatni. Olyan boldog volt, mintha ő maga is érintett lenne a dolgot illetően, pedig ő azóta is találkozgatott Bellával, mióta én kerültem őt.
Egyesség
Már a gondolatba is beleborzongtam, hogy újra be kell ülnöm az iskolapadba. Magányra vágytam, de helyette egy rakás felszínes tinédzser közelében kellett lennem, akiknek a problémái annyira jelentéktelenek voltak, hogy még arra is szánalmasnak tartottam őket, hogy odafigyeljek rájuk.
A biológia terem előtt álldogáltam. Megint Bella mellé kell ülnöm. Már a tudat is felbőszített. Alice megsimogatta a karomat, és együttérzően pillantott rám. Ő volt az egyetlen, aki igazán megértette mi játszódik le bennem. Bólintottam felé, jelezve, hogy felkészültem, de ez nem volt igaz.
Katasztrófa
Két hónap telt el azóta, hogy búcsút vettem Bellától. Mondanom sem kell, mindkettőnket megviselte a helyzet, ennek ellenére Carlisle letett róla, hogy most költözzünk el. Továbbra is bejártam az iskolába a többiekkel, de egyszer sem beszéltem Bellával. Megértette a szabályokat, és bár látványosan megviselte a helyzet, nem merte egy beszélgetéssel kockáztatni, hogy elhagyjam a várost.
Búcsú
Úgy kavarogtak fejemben a gondolatok, mint az őrvénylő tenger. Fel sem fogtam, hogy merre járok, nem figyeltem az útra, sem arra, hogy ki jön velem szembe. Tövig nyomtam a gázpedált, lehúztam az ablakot, és hagytam, hogy a jeges levegő az arcomat nyaldossa, akár egy éhes szörnyeteg.
Pár nagyon érdekes kép, amiket a rajongók készítettek :P
Sziasztok. A helyzet az, hogy valamiért többen nem tudtatok belépni a fórumra. Most állítottam rajta valamit, remélem nem lesz több ilyen gond. Ha mégis, akkor szóljatok, de nem ígérem, hogy rögtön észreveszem. Ha nem oldódik meg a dolog, akkor írok majd egy levelet a fórum üzemeltetőinek, és megérdeklődöm, hogy mi a gond. Próbálom mielőbb orvosolni a problémát, ígérem minden tőlem telhetőt megteszek. Addig is türelem, én sem értek ehhez, sosem volt még fórumom, szóval időbe telik, mire utána járok a dolgoknak.
De tudok a problémáról. Szóval ha megint nem tudnátok írni, mindenképp szóljatok, és azt is írjátok le, hogy mi a gond, miért nem tudtok írni. Ez azért fontos, hogy egy esetleges levélben le tudjam írni a szolgáltatónak, hogy mi a pontos probléma. Köszi a türelmet, és remélem nem lesz több gond vele. :S
Ja és ide írjatok ha gond van, ezt előbb észreveszem!!!!
A szerző (Macipáncica) saját bevallása szerint ez egy hirtelen felindulásból elkövetett szerzemény. Hát nem tudom, ha ilyet ír valaki hirtelen felindulásból, milyen lenne, ha még gondolkozna is rajta :P Most komolyan, ez az írás nagyon jó, iszonyatosan tetszett (simán lenyomja a Twilight Extrát, minden túlzás nélkül), fejet kell hajtanom a szerző előtt. :P Mindenképpen olvassátok el, mert tényleg nagy élmény... Remélhetőleg nem ez az utolsó, amivel Marcipáncica megörvendeztet minket. :P
Elmosódott a kép, éreztem, ahogy a vér mély morajló hangja egyre lassabban és lassabban pulzál a fülemben … ha eddig féltem is, most boldog voltam. Tudtam, hogy erre vágyom, bárhogyan is lesz ezután, vagy nem lesz… nem érdekelt mi lesz velem, nem érdekelt semmi más csak ez a pillanat, amikor a gyötrelem helyét szép lassan átvette a hosszú, megnyugvással teli csönd…
Lyllus volt olyan kedves, és megajándékozott minket egy jó kis filmkritikával. Nekem nagyon tetszik, egyet is értek vele :P (Kristenes dolgot kivéve:P)
A Twilight (Alkonyat) című film 2008-ban készült Stephenie Meyer regényéből, Catherine Hardwicke rendezésében. Az alap sztori egy hétköznapi, kissé (kissé nagyonJ) ügyetlen lány (Bella Swan/ Kristen Stewart) és egy rendkívül vonzó vámpír srác (Edward Cullen/ Robert Pattinson) megismerkedése és szerelembe esése, a végén megspékelve egy kis akcióval.
Sajnos ez a fejezet nem fért be egy posztba, mert levágta a végét, ezért ott folytatódik, ahol abbahagytam, de még ugyanaz a fejezet :P
Nem vonultam vissza szobámba, helyette leültem Alice és Jasper közé, és én is hallgattam a verseket. Egy idő után Emmett felkelt, és kezembe nyomta Poe egyik kötetét, majd közölte, hogy én jövök.
Bár először nem volt kedvem a dologhoz, a Holló című vers valahogy mégis meghozta a kedvemet. Hajnalig olvastam nekik, és mindenki szívesen hallgatta előadásomat. Úgy néztek ki, mint egy rakás kisgyermek az óvodában, amint körbeülik az óvónénit, aki mesét olvas nekik. Kíváncsi, izgatott tekintettel itták szavaimat, mint egy édes szirupot, és szinte ragyogott az arcuk.
Sötét felhők
A Black fiú valóban nem hitt a pletykáknak, amik rólunk terjengtek. Fogalma sem volt, hogy mekkora hibát követ el, hogy kivel áll szemben, és kit próbál mégjobban feldühíteni. Én tudtam. Tudtam, hogy ha így folytatja, abból bajok lesznek. Mennem kéne, elvinni Bellát, kerülni a konfliktust, hiszen én voltam a felnőtt kettőnk közül, nekem kellett volna engedni. De épp azért nem tudtam megtenni ezt, mert én voltam a felnőtt…
Ez egy rövid poszt lesz. Ezúton is szeretném megköszönni a csodás új fejlécet Aranypofinak. :P Le vagyok nyűgözve, ahogy szerintem mindenki más is. Tényleg jó lett, nagyon drága vagy. :D Köszönöm mindenki nevében.
Nézeteltérés
Visszaérve a házba kellemes pogácsa illat fogadott minket. Emmett, mint egy vérbeli pék, ott állt a sütő mellett, és éppen egy adag kinyújtott tésztát gyömöszölt pogácsa alakra. Egyesével rakosgatta a kis gombócszerűségeket a tepsire, és közben olyan képet vágott, mintha a világ legbonyolultabb rejtvényét próbálná megoldani. Vicces látványt nyújtott a hatalmas, széles hátú, rendíthetetlen vámpír, amint apró sütiket pakolgat maga elé. Felnevettem, bár tudtam, hogy nem fog örülni neki.
- Ne vigyorogj, inkább segíts, Edward! – parancsolt rám fancsali képpel.
Kétségek
Bella azonnal Esméhez sietett, és gyorsan megölelték egymást. Esme kedvelte őt, és csupa szépet gondolt róla. Carlisle is rögtön előkerült, talán mert Bella illata átjárta az egész házat. Örültem, hogy Carlisle otthon van, és nem a kórházban, mert beszélni akartam vele, négyszemközt.
Elnézést mindenkitől, nem vettem észre, hogy kettévágta az első részt is. A másodiknál feltűnt, de az elsőnél nem. Szóval akkor itt az első rész folytatása:
- Mi ez? – kíváncsiskodtam, bár előbb tudtam meg a választ, mint ahogy megszólalt volna.
- A matek tesztje, ott felejtette a tanteremben. – motyogta Angela zavartan.
Sziasztok. Az volna a kérdésem hozzátok, mi legyen még az oldalon? Szavazást tervezünk, csak még meg kell csinálni. Galéria lesz, de egyelőre nem lehet regisztrálni a tárhelyen, ezért arra még várni kell sajnos. A Twilight Extra a hatodik fejezetig van kész, szépen apránként töltögetem fel nektek. A negyedik fejezet ketté lett szedve, mert túl hosszú volt, és egy posztba nem fért bele, ezért szét kellett bontanom. Most a hetedik fejezetet írom éppen. Remélem hamarosan az is készen lesz. Szerintetek hány fejezet legyen?
A terv
Edward
Egy hónap telt el a bál óta, de még mindig nem tudtam betelni Bella vonzerejével. Mondanom sem kell, a testi kontaktust nem erőltettük túlzottan, bár be kell valljam, azért már egész jól boldogultam az önuralom kérdésével.
Hozzászoktam, hogy Bellának legfeljebb a tekintetéből tudok olvasni, egyébként meg kell várnom, hogy kimondja, mi jár a fejében. És bár már nem zavart annyira, hogy nem látom a gondolatait, néha azért bosszantott, hogy olyan szófukar. Főleg az utóbbi időben hallgatott sokat. Azóta, hogy a terv ötlete megfogalmazódott bennünk.
Mielőtt feltenném az első részt, gyorsan elmondom miről is van szó. Ez a történet az Alkonyat könyv általam képzelt folytatása, ami se a New Moonból, se a további folytatásokból nem merítkezik, kizárólag az Alkonyatot folytatja, ott, ahol az abbamarad. Mielőtt bárki elkezdené olvasni, előre szólok, nem vagyok Stephanie Meyer, sem író. Életemben először osztom meg saját gondolataimat másokkal, de mivel akik eddig olvasták, lelkesen fogadták, gondoltam kiteszem ide is.
Véleményeket, kritikákat elfogadok, amennyiben szalonképesen kerülnek megfogalmazásra. Hibák még akadnak benne, igyekszem javítgatni őket, ha bárki ilyesmit tapasztal, hozzászólásban jelezheti felém.
Csodát senki ne várjon tőle :D
Audry
Sziasztok!
Gondoltam írok egy rövid kis szösszenetet, mégpedig arról, hogy hogyan is képzelem(jük) a jövőt, itt az oldalon. Mint azt már az oldal leírásában is mindenki láthatja, az elsődleges célunk egy már meglévő közösség számára megteremteni egy olyan érintkezési lehetőséget, amit semmilyen külső tényező nem zavarhat meg. Aki először jár itt, az kezdje a SZABÁLYZATTAL. Nagyon rövid, ígérem. Bárkit szívesen látunk a mi kis csapatunkban, aki hajlandó betartani a szabályzatot, és azért jön ide, hogy jól érezze magát (természetesen nem mások kárán).
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)